9. fejezet

9. fejezet

Adrian észhez térített. Elhatároztam, hogy megkérdezem Jessetől, hogy mi történt. És ha hazudik nekem, akkor kidobom. A bandával a szobánknál fogunk találkozni, Adriannel pedig lent.

Josh az ajtóm előtt állt, elegáns testőri egyenruhában.
- Te nem öltözöl ki? – kérdeztem mosolyogva.
- Nekem az a dolgom, hogy megvédjelek, nem az, hogy táncoljak.
- De velem táncolsz, ha megkérlek?
- Szívesen, de botlábú vagyok!
Ash és Becky már a szobámban voltak, mikor benyitottam.
- Na, beszéltél Adriannel?  - kérdezte szőke barátnőm.
- Igen, és elmondta, hogy Jesse mekkora egy szemét.
- Nekem már az elejétől antiszimpatikus volt!
- De hát nem is találkoztál vele! – vágott közbe Becky, mire jót nevettünk.
Elkezdtünk készülődni. Hullámos hajamat göndör fürtökbe csavartam, és hagytam, hagy omoljon le féloldalasan a vállamra. Ashley sötétszőke haját bonyolultan befontuk.  Becky vörös loboncát pedig kontyba kötötte fel, de egy tincset szabadon hagyott. Ezután gyönyörű sminket varázsoltunk magunknak. Utána kisebb-nagyobb nehézségek árán bebújtunk a ruháinkba. Már csak a cipő, és az ékszerek voltak hátra, majd elkészültünk. Ashley a sötétkék, rózsás ruhájához rózsás arany ékszereket választott, Becky pedig ezüst kiegészítőket a barackszínű ruhájához. Én is felvettem a gyémánt ékszereimet, illetve a sötétzöld magas sarkúmat. Mindhárman nagyon csinosak voltunk, és már alig vártunk, hogy láthassuk a fiúkat szmokingban. Valahogy nehéz elképzelni a testőrtanoncokat elegánsan.
Leoltottuk a lámpákat, majd becsuktuk magunk mögött az ajtót.

- Azta lányok! Nagyon csinosak vagytok! – dicsért meg minket Josh. Megköszöntük.
A folyosó végéről egy füttyszó hallatszott, természetesen Westől. A fiúk is befutottak. Mind nagyon jól néztek ki szmokingban.
- Kik ezek a szép lányok?! – viccelődött Cole.
- Wow, fiúk! Észbontóak vagytok szmokingban! – dicsértem meg őket, mire büszkén kihúzták magukat.
Seth átkarolta barátnőjét, s fülébe suttogta:
- Lélegzetelállító vagy!
Becky elpirult, majd megcsókolták egymást. Nagy meglepetésemre Ashley belekarolt Wesbe.
- Nem volt senki, akivel menjek, és Wes felajánlotta, hogy elkísér – magyarázta zavartan Ashley, Wes pedig csak büszkén vigyorgott. Tudtam, hogy Ashleyt legalább a fél iskola elhívta, úgyhogy csak mosolyogtam.
- Kár, hogy neked már van kísérőd! – kacsintott rám Cole.
- Josh, kérlek, menj velük! 5 perc múlva én is ott vagyok, csak van egy kis elintéznivalóm. – mondtam a testőrömnek.
- Legutóbb, is mi történt, mikor egyedül hagytalak! – válaszolt.
- Öt perc, ha addig nem megyek utánatok, akkor baj van.
- Öt, nem több – adta meg magát, mire bólintottam.
- Csak ügyesen! – mondta Becky, majd lementek.

Idegesen lépkedtem egyik lábamról a másikra. Jesse megérkezett, majd egy kaján vigyorral végigmért.
- Nagyon jól nézel ki – mondta, majd megpróbált megcsókolni, de én elhúzódtam.
- Beszélnem kell veled!
- Mondjad!
- Igaz, hogy szemétkedtél Lissával és Rosezal, még a Szent Vlagyimirban? – kérdeztem.
- Olyan régen volt, ki emlékszik már – mondta negédesen, karjait a csípőmre tette, és újra megpróbált megcsókolni.
- Tényleg azt terjeszteted Roseról, hogy lefeküdt veled? – nem adtam meg magam.
- Ilyeneket mégis honnan veszel?
- És volt egy hülye csoportod, és miattatok megtört a védelmező kör? – tettem fel egy újabb kérdést.
- Elég! – kiáltotta dühösen, és a falnak nyomott. Lefogta a két kezemet, s nem hagyott szabadulni.
- Eressz el! – kiáltottam.
- Csókolj meg! – ajkai mohón falták, az enyémet, s én ellenkeztem, de nem tudtam kiszabadulni.
- Szállj le róla! – hallattam meg az ismerős hangot. Jason lerántotta rólam Jesset, majd behúzott neki. Jesse arca eltorzult a fájdalomtól, de már készült visszavágni. Jesse három évvel idősebb volt Jasonnél, és jóval agresszívabb. Féltem, hogy ha harcra kerül a sor, akkor ő győz. De Jason nem félt. Védelmezően elém állt, s izmai megfeszültek, még a szmokingon keresztül is láttam. Egy átlag moránál sokkal izmosabb volt, s ezt csak most vettem észre. Jesse már épp felemelte a kezét, de Josh elkapta. Félrelökte a fiút, s láttam, hogy hatalmas önuralom kellett hozzá, hogy ne húzzon be ős is neki egyet.
- Kotródj innen, még megteheted! – kiabált rá a testőröm.
- Kellesz a fenének! Találok nálad százszor jobbat! – kiáltotta oda nekem.
Nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy visszaszóljak. Jason mellettem ökölbe szorította a kezét.
- Nyugi – tettem a mellkasára a kezemet –, nem éri meg!
Jégkék szemei megadóan néztek rám, majd bólintott. Jesse látva, hogy semmit sem ér, elhordta magát.
Utána megérkeztek a többiek. Adrian is velük volt.
- Mi történt? – kérdezte Becky
- Jól vagy? – jött a kérdés Westől.
- Jól vagyok, hála Jasonnek és Joshnak. Jesse elvesztette a fejét.
- Hagyjuk őket egy kicsit kettesben! – mondta Adrian, én pedig hálásan rápillantottam. Josh megbízott Jasonben, így ott hagytak minket.
- Köszönöm – mondtam Jasonnek.
- Nincs mit. Ugye, nem bántott? – kérdezte aggodalmasan.
- Nem, időben érkeztél.
- Figyelj, amit a folyosón láttál
- Nem kell magyarázkodnod. Legyetek boldogok! – mondtam, majd megfordultam. Egy könnycsepp folyt le az arcomon. Elkapta a csuklómat, és maga felé fordított. Letörölte a könnycseppet, majd kezét az állam alá csúsztatta, hogy a szemébe nézzek. Elpirultam a jégkék szemek láttám.
- Ő csókolt meg engem, én nem akartam.  – kezeit csípőm köré fonta, homlokát pedig a az enyémnek döntötte.
Megcsókoltam, s ő gyengéden viszonozta. Jóleső bizsergés futott végig a gerincemen. Ez hiányzott Jesse csókjából. Én Jasont szerettem és nem őt.
- Mondtam már, hogy gyönyörű vagy? – kérdezte, majd karját a derekam köré fonta.
- Köszönöm. – mondtam, miközben megigazítottam a csokornyakkendőjét – Neked pedig nagyon jól áll a szmoking.
Lábujjhegyre álltam, hogy újra megcsókoljam, mikor valaki megköszörülte a torkát.
- Srácok, nem akartam megzavarni a turbékolásotokat, de két perc múlva kezdődik a bál! – vigyorgott Cole.
- Ideje lenne már szerezned egy barátnőt! – vágtam vissza neki, miközben elindultunk.
- Tényleg, nem hívtál meg senkit? – kérdezte Jason.
- Basszus! – kapott a homlokához a testőrtanonc – Akkor ezt felejtettem el!
Eközben odaértünk a többiekhez, így jót nevettünk Coleon.

Természetesen már mindenki bent volt az ebédlőben, csak mi futottunk be az utolsó pillanatban. Nagyokat pislogtam, miközben körbenéztem. El sem hittem, hogy itt szoktunk vajas kenyeret enni. Az asztalokat félretolták, és mindegyiket elegáns fehér terítő, bordó virágok, és különböző ínyenc falatok díszítették. A függönyök színei harmonizáltak a terítőkkel. Az egész teremben elegánsan öltözött vámpírok beszélgettek csoportokba rendeződve. Az igazgató fellépett a mikrofonhoz, és kicsit megkocogtatta, ezzel magára vonva a figyelmet.

- Nagy szeretettel köszöntöm a kedves szülőket, hozzátartozókat, tanárokat és persze a gyerekeket a riversidei iskola tavaszi bálján. – töltötte meg mély hangja a termet. – Régi hagyomány iskolánkban ez a bál. Minden évben megrendezzük, hogy a hozzátartozók és a gyerekek eltölthessenek együtt egy kellemes estét biztonságosan. Ez már a 73 alkalom. Nem is szaporítanám tovább a szót, jó szórakozást kívánok mindenkinek!

Halkan megtapsoltuk, majd a zenekar elkezdett játszani. Pincérek kezdték el felszolgálni az italokat. Néhány bátrabb pár már táncolt. Becky és Seth is köztük volt. Mosolyogva néztem őket. Adrian elment pár pohár pezsgőért. Wes és Cole is megpróbált italt szerezni, de nem adtak nekik, így telerakták a tányérjukat mindennel, amit találtak.
- Fiúk, egy órája volt vacsora! – nézte őket hitetlenkedve Ashley.
- Ki kell használni az alkalmat – válaszolta két falat között Cole. Hiába, attól még hogy szmokingban van, még Cole marad.
- Nem kérdezed meg, hogy akarok-e táncolni? – fordult Wes felé Ashley.
- Nem. – vágta rá azonnal a testőrtanonc, mire Ash bokán rúgta – Úgy értem, táncolunk?
Mosolyogva néztem utánuk, majd Jason felé fordultam.
- Hölgyem, szabad egy táncra? – nyújtotta felém elegánsan a kezét.
- Persze uram – válaszoltam miközben megfogtam a kezét.
- Srácok, eszem! – grimaszolt Cole.
Otthagytuk, és elindultunk a tánctérre.
 

8. fejezet

 8. fejezet

Már csak egy folyosó választott el Seth szobájától, mikor megpillantottam Jasont. A szívem gyorsabban kezdett el verni. Egy hete nem láttam, s most ott állt előttem karamellszínű, kócos hajával, és jégkék szemeivel. Még nem vett észre, épp köszönni akartam neki, mikor egy lány megelőzött, s megcsókolta. Akkor összeomlott bennem egy világ. Éreztem, ahogy könnyek kezdenek el folyni a szemeimből, így gyorsan megfordultam, és elfutottam. A lehető leghalkabban, hogy véletlenül se vegyen észre. Amilyen gyorsan csak tudtam, rohantam, és szerencsére csak 5 percnyire volt a szobám. Josh az ajtó előtt várt rám.
- Mi történt? Bántott valaki? – feszültek meg izmai - Soha többé nem hagylak egyedül!
- Nem, nem bántott senki. Jól vagyok Én csak...egyedül szeretnék lenni. – mondtam, majd berontottam a szobámba. Az ágyra estem, s szabad utat engedtem könnyeimnek. Annyira hülye voltam. Hogy hihettem, hogy tetszem neki? És én még beleéltem magam. Úgy éreztem, összetört a szívem. Talán egy fél órát sírhattam, mikor úgy döntöttem, elég az önsajnálatból. Adrian idejött, erre én itt a szobámban sírok. Megmostam hidegvízzel az arcomat, amitől kicsit megnyugodtam. Mikor már elmúlt szemeim pirossága megfésültem a hajamat, majd kinyitottam az ajtót. Fájt, ha Jasonre gondoltam, de eldöntöttem, hogy ez nem fogja elrontani a napomat. Meglepetten pislogtam, mikor megláttam egy csokor vörös rózsát az ajtóm előtt. Egy kis cetli volt mellette.

Örömömre szolgálna, ha elkísérhetnélek a bálba.
Jesse

Mosolyogva vettem fel a csokrot, s vízbe tettem. Beláttam, hogy Jasonön kívül is vannak fiúk a világon. Ráadásul korábban már többen is elhívtak, de én nem fogadtam el az ajánlatukat, pedig egy-kettő nagyon helyes fiú volt. Majdnem igen mondtam, de aztán jött Jason. Verd ki a fejedből! – emlékezettem magamat. Kinyitottam az ajtót, és Becky a nyakamba ugrott. Josh kíváncsian pillantott rám.
- Jaj, Samy, annyira sajnálom! Láttam mindent, csak aztán anyáék lefoglaltak. Amint tudtam, jöttem. Jól vagy? Ha gondolod, megkérem Sethtet hogy költöztesse ki. Vagy valami ilyesmi.
- Becky! – vágtam közbe – Jól vagyok. Nem haragszom Jasonre, ez van. Nem tudok mit csinálni.
Josh rájött, hogy csupán szerelmi bánatom van, és megnyugodott. Becky szomorúan rám mosolygott, majd vigasztalóan megsimogatta a karomat. Pillantása a rózsákra tévedt.
- Ezt te kaptad? – kérdezte.
Büszkén bólintottam.
- Kitől? Hogy téged egy percre sem hagynak békén a fiúk!
- Jessetől. Tudod, attól a mora sráctól, akit elkísértem az etetőkhöz. A kísérőm akar lenni.
- És elmész vele?
- Még nem tudom. Collin, Zane, Jake, Austin és még Tyler is elhívott – mondtam, majd az utolsó névnél grimaszoltam egyet.
- És küldtek neked rózsát?
- Nem. De menjünk, mert meg kell keresnem Adriant.
- Oké. De szerintem most jól elvan.
- Ezt hogy érted?
Csak megrázta a fejét, de hamarosan választ kaptam a kérdésemre. A földszinten megtaláltam unokatesómat, amint éppen 3 mora lánnyal flörtölt. A helyükben én is odalennék Adrianért, nagyon jóképű és sármos. Eközben a többiek is odajöttek hozzánk. Josh félreállt, és árgus szemekkel figyelte a terepet.
- Hé, akarod, hogy behúzzak neki egyet? – kérdezte Cole.
Nem értettem mire céloz.
- Hát Jasonnek - egészítette ki Wes.
Még mindig értetlenül néztem.
- Ash látta, ahogy egy másik csajjal smárol – mondta Wes. Gondolhattam volna, hogy nem Beckytől tudják.
- Nagyon rendesek vagytok srácok, de nem kell. Jason azt csinál, amit akar, nem a pasim.
Nagyon jól esett, hogy így törődnek velem a maguk módján.
- Te Samy! Én még mindig nem értek valamit! Miért hívott Adrian Sissynek? – kérdezte Ashley.
- Fú, nem tudom, hogy elmondjam-e. Biztos sokáig fogtok húzni vele.
- Na, mondd el! – nézett rám Becky kiskutya szemekkel.
- Addig úgy sem hagyunk békén! – szállt be Wes.
Egy sóhaj kíséretében megadtam magam:
- A teljes nevem Samantha Isabelle Sabine Ivaskov. Ez rövidítve S.I.S.I. és ebből Adrian kitalálta a Sissyt.
- Azta! – füttyentett Wes.
- Nekem meg Rebecca Elizabeth Mary Voda teljes nevem – mosolygott Becky.
- Basszus, én még csak Rebeccának sem hívlak – röhögött Cole.
- Ash, téged milyen gyönyörű nevekkel áldottak meg? – kérdezte Wes.
- Ashley Susanne Charlotte Conta – felelte szőke barátnőm.
- Ez valami nemes szokás, hogy ilyen sok, és régi nevet adnak nektek? – tudakolta Cole, mire mi csak bólogattunk.
- De szerencsére első névnek általában valami hétköznapit kapunk. Apropó, Seth?
- Seth Arthur Charles Conta – felelte.
- Arthur? – röhögött Wes és Cole.
- Most mi van? A dédapámat hívták úgy! – mentegetőzött Seth, de mi csak nevettünk a testőrökkel együtt.
- Hallod, Wes, még jó, hogy mi nem vagyunk nemesek! Nekem még csak második nevem sincs! – mondta Cole.
- Szerintem nekünk még nincs is olyan vészes nevünk. Ismerek egy lányt, aki Hephzibah.
- Egészségedre! – mondta Ash, aki azt hitte, hogy tüsszentettem.
Mind nevetésben törtünk ki. Kissé hangosak voltunk, Adrian is csatlakozott hozzánk.
- Miről maradtam le? – kérdezte.
- Csak elmagyaráztam nekik, hogy miért hívsz Sissynek, aztán megtárgyaltuk a neveinket.
- Miért, nem is használtad a Sissyt? – csodálkozott Adrian – Pedig olyan jól kitaláltam!
Mosolyom egyből lefagyott, mikor Jasont pillantottam meg a szoba másik végében. Kíváncsian nézett felém.
- Ó, szóval ő lenne az a Jason? – kérdezte unokatesóm.
Az ajtóban Jesse tűnt fel és integettet, hogy menjek oda hozzá.
- Megbocsátotok nekem egy pillanatra? – kérdeztem.
- Az ott az, akire gondolok? – kerekedett el Adrian szeme. – Mégis hány fiú próbálkozik nálad?
Csak megrántottam a vállamat, amitől Adrian kissé kiakadt. Kíváncsi voltam, hogy honnan ismeri Jesset. Intettem Joshnak, hogy maradjon a helyén.

Jesse elkapta a karom, és egy csöndesebb folyosóra vezetett.
- Megkaptad a virágot? – kérdezte egy nagyon szexi mosoly kíséretében.
- Igen, köszönöm szépen – válaszoltam mosolyogva.
- És?
Szemem sarkából Jasont pillantottam meg. Féltékennyé akartam tenni.
- Szívesen elmegyek veled a bálba! – feleltem jól hallhatóan, majd odahajoltam Jessehez, hogy adjak neki egy puszit, amit ő s félreértett és megcsókolt. Ajkai mohón falták az enyémeket, de én nem éreztem semmi különösebbet. Sem bizsergést a gerincemben, semmit. Láttam, ahogy Jason mérgesen elviharzik.
- Oké, akkor odamegyek a szobádhoz a bál előtt egy negyed órával. Kíváncsi vagyok a ruhádra, remélem szexi – kacsintott rám kajánul, mire én csak elvörösödtem.
- Akkor én megyek – mondta, majd egy rövid csók után elment. Kicsit gyorsnak tartottam a tempót, hisz még csak egy napja ismertem, de hát ki tudott volna neki ellenállni?

Visszamentem, de már eltűntek a többiek. Josh azt mondta, hogy Adrian beszélni akar velem, ezért kint vár. Rendes volt, hagyott minket kettesben beszélgetni, felment a szobámhoz.
Bár még sötét volt, a nap már álmosan nyújtózkodott, és felkelni készült. Ez azt jelentette, hogy két óra múlva kezdődik a bál. Unokatesóm rágyújtott egy cigire, idegesnek tűnt- Szegfűszeg illat töltötte meg a levegőt.
- Te cigizel? – kérdeztem fejcsóválva, de a válasz nyilvánvaló volt.
- Ráadásul még iszom is, szórom a pénzt, és szenvedélyem a csinos nők – mondat flegmán. – De most nem rólam van szó. Mégis hány srác akar elhívni a bálba?
 - Már elhívtak egy páran, de Jessevel megyek.
- Jesse Zeklossal? De ő minimum 3 évvel idősebb nálad!
Megrántottam a vállamat, amitől kiakadt. Mélyet szívott a cigijéből, és idegesen fújta ki.
- Ismered egyáltalán azt a fiút? – kérdezte dühösen.
- Nem igazán.
- Nem igazán? – csattant fel. – Az egy igazi barom! Szemétkedett Rosezal és Lissával, ráadásul a hülye csoportja miatt törtek be strigák az akadémiára, és öltek meg egy csomó diákot!
- Ezt komolyan mondod? – kerekedett el a szemem.
- Nem csak viccelek! – felelte dühösen – Azt terjesztette Roseról, hogy lefeküdt vele, és hagyta, hogy igyon belőle.
- Ez tényleg szemétség.
- Ráadásul neked pont Jason előtt kell vele csókolóznod, szegény fiú szerelmes beléd!
Könnyek kezdtek el potyogni a szememből:
- Ezt mégis miből gondolod? – kiabáltam dühösen – Semmit sem tudsz! Éppen el akartam hívni Jasont a bálba, de egy másik lánnyal csókolózott. Én csak féltékennyé akartam tenni azzal, hogy elmegyek Jessevel, akit nem akartam megcsókolni, csak félreértette! Most biztos azt hiszed, hogy csak egy könnyűvérű lány vagyok, aki szórakozik a fiúkkal! Hát nem így van! Különben is, semmit nem tudsz rólam, és ne oktass ki engem!
Már sírtam, amikor ezeket a szavakat kimondtam, s megfordultam, hogy elfussak, de Adrian elkapta a csuklómat.
- Dehogy hiszek ilyeneket rólad! Csak egyszerűen meg akarlak védeni. – mondta, majd megölelt. Szorosan öleltem magamhoz, s beszívtam kellemes illatát. Nagyon hiányzott nekem. Megvárta, még megnyugszom, majd megszólalt:
- Szedd össze magad, és dobd ki Jesset, és szerezd meg Jasont! – parancsolta.
- De honnan veszed, hogy tetszem Jasonnek? – akadékoskodtam.
- Nem hinnél nekem, ha elmondanám.
- Próbáljuk ki!
- Én látom az aurákat.
- Igazad van, tényleg nem hiszek neked.
- Psszt! – befogta a számat. – Hallgass végig. Hé, megharaptál!
- Hallgatlak! – mondtam nevetve. Kissé meglökött, majd folytatta:
- Innen tudtam, hogy Wesnek tetszik Ashley. A szerelmeseknek ragyog az aurájuk, ha együtt vannak.
Felnéztem rá, hogy viccel-e, de ő teljesen komoly arcot vágott. Átgondoltam, amit mondott, és valóban észrevette már az első percben, hogy Wes szerelmes.
- És Jasonnek ragyog az aurája, mikor a közelemben van? – kérdeztem.
- Igen, és a tied is, nem kicsit.
- Hmm – ráncoltam össze a homlokomat.
- Na, gyere, menjünk vissza! – Belekaroltam, és elindultunk vissza. Annyira örültem, hogy visszakaptam a bátyámat.