8. fejezet

 8. fejezet

Már csak egy folyosó választott el Seth szobájától, mikor megpillantottam Jasont. A szívem gyorsabban kezdett el verni. Egy hete nem láttam, s most ott állt előttem karamellszínű, kócos hajával, és jégkék szemeivel. Még nem vett észre, épp köszönni akartam neki, mikor egy lány megelőzött, s megcsókolta. Akkor összeomlott bennem egy világ. Éreztem, ahogy könnyek kezdenek el folyni a szemeimből, így gyorsan megfordultam, és elfutottam. A lehető leghalkabban, hogy véletlenül se vegyen észre. Amilyen gyorsan csak tudtam, rohantam, és szerencsére csak 5 percnyire volt a szobám. Josh az ajtó előtt várt rám.
- Mi történt? Bántott valaki? – feszültek meg izmai - Soha többé nem hagylak egyedül!
- Nem, nem bántott senki. Jól vagyok Én csak...egyedül szeretnék lenni. – mondtam, majd berontottam a szobámba. Az ágyra estem, s szabad utat engedtem könnyeimnek. Annyira hülye voltam. Hogy hihettem, hogy tetszem neki? És én még beleéltem magam. Úgy éreztem, összetört a szívem. Talán egy fél órát sírhattam, mikor úgy döntöttem, elég az önsajnálatból. Adrian idejött, erre én itt a szobámban sírok. Megmostam hidegvízzel az arcomat, amitől kicsit megnyugodtam. Mikor már elmúlt szemeim pirossága megfésültem a hajamat, majd kinyitottam az ajtót. Fájt, ha Jasonre gondoltam, de eldöntöttem, hogy ez nem fogja elrontani a napomat. Meglepetten pislogtam, mikor megláttam egy csokor vörös rózsát az ajtóm előtt. Egy kis cetli volt mellette.

Örömömre szolgálna, ha elkísérhetnélek a bálba.
Jesse

Mosolyogva vettem fel a csokrot, s vízbe tettem. Beláttam, hogy Jasonön kívül is vannak fiúk a világon. Ráadásul korábban már többen is elhívtak, de én nem fogadtam el az ajánlatukat, pedig egy-kettő nagyon helyes fiú volt. Majdnem igen mondtam, de aztán jött Jason. Verd ki a fejedből! – emlékezettem magamat. Kinyitottam az ajtót, és Becky a nyakamba ugrott. Josh kíváncsian pillantott rám.
- Jaj, Samy, annyira sajnálom! Láttam mindent, csak aztán anyáék lefoglaltak. Amint tudtam, jöttem. Jól vagy? Ha gondolod, megkérem Sethtet hogy költöztesse ki. Vagy valami ilyesmi.
- Becky! – vágtam közbe – Jól vagyok. Nem haragszom Jasonre, ez van. Nem tudok mit csinálni.
Josh rájött, hogy csupán szerelmi bánatom van, és megnyugodott. Becky szomorúan rám mosolygott, majd vigasztalóan megsimogatta a karomat. Pillantása a rózsákra tévedt.
- Ezt te kaptad? – kérdezte.
Büszkén bólintottam.
- Kitől? Hogy téged egy percre sem hagynak békén a fiúk!
- Jessetől. Tudod, attól a mora sráctól, akit elkísértem az etetőkhöz. A kísérőm akar lenni.
- És elmész vele?
- Még nem tudom. Collin, Zane, Jake, Austin és még Tyler is elhívott – mondtam, majd az utolsó névnél grimaszoltam egyet.
- És küldtek neked rózsát?
- Nem. De menjünk, mert meg kell keresnem Adriant.
- Oké. De szerintem most jól elvan.
- Ezt hogy érted?
Csak megrázta a fejét, de hamarosan választ kaptam a kérdésemre. A földszinten megtaláltam unokatesómat, amint éppen 3 mora lánnyal flörtölt. A helyükben én is odalennék Adrianért, nagyon jóképű és sármos. Eközben a többiek is odajöttek hozzánk. Josh félreállt, és árgus szemekkel figyelte a terepet.
- Hé, akarod, hogy behúzzak neki egyet? – kérdezte Cole.
Nem értettem mire céloz.
- Hát Jasonnek - egészítette ki Wes.
Még mindig értetlenül néztem.
- Ash látta, ahogy egy másik csajjal smárol – mondta Wes. Gondolhattam volna, hogy nem Beckytől tudják.
- Nagyon rendesek vagytok srácok, de nem kell. Jason azt csinál, amit akar, nem a pasim.
Nagyon jól esett, hogy így törődnek velem a maguk módján.
- Te Samy! Én még mindig nem értek valamit! Miért hívott Adrian Sissynek? – kérdezte Ashley.
- Fú, nem tudom, hogy elmondjam-e. Biztos sokáig fogtok húzni vele.
- Na, mondd el! – nézett rám Becky kiskutya szemekkel.
- Addig úgy sem hagyunk békén! – szállt be Wes.
Egy sóhaj kíséretében megadtam magam:
- A teljes nevem Samantha Isabelle Sabine Ivaskov. Ez rövidítve S.I.S.I. és ebből Adrian kitalálta a Sissyt.
- Azta! – füttyentett Wes.
- Nekem meg Rebecca Elizabeth Mary Voda teljes nevem – mosolygott Becky.
- Basszus, én még csak Rebeccának sem hívlak – röhögött Cole.
- Ash, téged milyen gyönyörű nevekkel áldottak meg? – kérdezte Wes.
- Ashley Susanne Charlotte Conta – felelte szőke barátnőm.
- Ez valami nemes szokás, hogy ilyen sok, és régi nevet adnak nektek? – tudakolta Cole, mire mi csak bólogattunk.
- De szerencsére első névnek általában valami hétköznapit kapunk. Apropó, Seth?
- Seth Arthur Charles Conta – felelte.
- Arthur? – röhögött Wes és Cole.
- Most mi van? A dédapámat hívták úgy! – mentegetőzött Seth, de mi csak nevettünk a testőrökkel együtt.
- Hallod, Wes, még jó, hogy mi nem vagyunk nemesek! Nekem még csak második nevem sincs! – mondta Cole.
- Szerintem nekünk még nincs is olyan vészes nevünk. Ismerek egy lányt, aki Hephzibah.
- Egészségedre! – mondta Ash, aki azt hitte, hogy tüsszentettem.
Mind nevetésben törtünk ki. Kissé hangosak voltunk, Adrian is csatlakozott hozzánk.
- Miről maradtam le? – kérdezte.
- Csak elmagyaráztam nekik, hogy miért hívsz Sissynek, aztán megtárgyaltuk a neveinket.
- Miért, nem is használtad a Sissyt? – csodálkozott Adrian – Pedig olyan jól kitaláltam!
Mosolyom egyből lefagyott, mikor Jasont pillantottam meg a szoba másik végében. Kíváncsian nézett felém.
- Ó, szóval ő lenne az a Jason? – kérdezte unokatesóm.
Az ajtóban Jesse tűnt fel és integettet, hogy menjek oda hozzá.
- Megbocsátotok nekem egy pillanatra? – kérdeztem.
- Az ott az, akire gondolok? – kerekedett el Adrian szeme. – Mégis hány fiú próbálkozik nálad?
Csak megrántottam a vállamat, amitől Adrian kissé kiakadt. Kíváncsi voltam, hogy honnan ismeri Jesset. Intettem Joshnak, hogy maradjon a helyén.

Jesse elkapta a karom, és egy csöndesebb folyosóra vezetett.
- Megkaptad a virágot? – kérdezte egy nagyon szexi mosoly kíséretében.
- Igen, köszönöm szépen – válaszoltam mosolyogva.
- És?
Szemem sarkából Jasont pillantottam meg. Féltékennyé akartam tenni.
- Szívesen elmegyek veled a bálba! – feleltem jól hallhatóan, majd odahajoltam Jessehez, hogy adjak neki egy puszit, amit ő s félreértett és megcsókolt. Ajkai mohón falták az enyémeket, de én nem éreztem semmi különösebbet. Sem bizsergést a gerincemben, semmit. Láttam, ahogy Jason mérgesen elviharzik.
- Oké, akkor odamegyek a szobádhoz a bál előtt egy negyed órával. Kíváncsi vagyok a ruhádra, remélem szexi – kacsintott rám kajánul, mire én csak elvörösödtem.
- Akkor én megyek – mondta, majd egy rövid csók után elment. Kicsit gyorsnak tartottam a tempót, hisz még csak egy napja ismertem, de hát ki tudott volna neki ellenállni?

Visszamentem, de már eltűntek a többiek. Josh azt mondta, hogy Adrian beszélni akar velem, ezért kint vár. Rendes volt, hagyott minket kettesben beszélgetni, felment a szobámhoz.
Bár még sötét volt, a nap már álmosan nyújtózkodott, és felkelni készült. Ez azt jelentette, hogy két óra múlva kezdődik a bál. Unokatesóm rágyújtott egy cigire, idegesnek tűnt- Szegfűszeg illat töltötte meg a levegőt.
- Te cigizel? – kérdeztem fejcsóválva, de a válasz nyilvánvaló volt.
- Ráadásul még iszom is, szórom a pénzt, és szenvedélyem a csinos nők – mondat flegmán. – De most nem rólam van szó. Mégis hány srác akar elhívni a bálba?
 - Már elhívtak egy páran, de Jessevel megyek.
- Jesse Zeklossal? De ő minimum 3 évvel idősebb nálad!
Megrántottam a vállamat, amitől kiakadt. Mélyet szívott a cigijéből, és idegesen fújta ki.
- Ismered egyáltalán azt a fiút? – kérdezte dühösen.
- Nem igazán.
- Nem igazán? – csattant fel. – Az egy igazi barom! Szemétkedett Rosezal és Lissával, ráadásul a hülye csoportja miatt törtek be strigák az akadémiára, és öltek meg egy csomó diákot!
- Ezt komolyan mondod? – kerekedett el a szemem.
- Nem csak viccelek! – felelte dühösen – Azt terjesztette Roseról, hogy lefeküdt vele, és hagyta, hogy igyon belőle.
- Ez tényleg szemétség.
- Ráadásul neked pont Jason előtt kell vele csókolóznod, szegény fiú szerelmes beléd!
Könnyek kezdtek el potyogni a szememből:
- Ezt mégis miből gondolod? – kiabáltam dühösen – Semmit sem tudsz! Éppen el akartam hívni Jasont a bálba, de egy másik lánnyal csókolózott. Én csak féltékennyé akartam tenni azzal, hogy elmegyek Jessevel, akit nem akartam megcsókolni, csak félreértette! Most biztos azt hiszed, hogy csak egy könnyűvérű lány vagyok, aki szórakozik a fiúkkal! Hát nem így van! Különben is, semmit nem tudsz rólam, és ne oktass ki engem!
Már sírtam, amikor ezeket a szavakat kimondtam, s megfordultam, hogy elfussak, de Adrian elkapta a csuklómat.
- Dehogy hiszek ilyeneket rólad! Csak egyszerűen meg akarlak védeni. – mondta, majd megölelt. Szorosan öleltem magamhoz, s beszívtam kellemes illatát. Nagyon hiányzott nekem. Megvárta, még megnyugszom, majd megszólalt:
- Szedd össze magad, és dobd ki Jesset, és szerezd meg Jasont! – parancsolta.
- De honnan veszed, hogy tetszem Jasonnek? – akadékoskodtam.
- Nem hinnél nekem, ha elmondanám.
- Próbáljuk ki!
- Én látom az aurákat.
- Igazad van, tényleg nem hiszek neked.
- Psszt! – befogta a számat. – Hallgass végig. Hé, megharaptál!
- Hallgatlak! – mondtam nevetve. Kissé meglökött, majd folytatta:
- Innen tudtam, hogy Wesnek tetszik Ashley. A szerelmeseknek ragyog az aurájuk, ha együtt vannak.
Felnéztem rá, hogy viccel-e, de ő teljesen komoly arcot vágott. Átgondoltam, amit mondott, és valóban észrevette már az első percben, hogy Wes szerelmes.
- És Jasonnek ragyog az aurája, mikor a közelemben van? – kérdeztem.
- Igen, és a tied is, nem kicsit.
- Hmm – ráncoltam össze a homlokomat.
- Na, gyere, menjünk vissza! – Belekaroltam, és elindultunk vissza. Annyira örültem, hogy visszakaptam a bátyámat.

7. fejezet

 Jesse

7. fejezet

Reggel kissé álmosan ébredtünk.  Korán keltünk, mert minél hamarabb vissza akartunk érni az akadémiára. Nem mintha annyira hiányzott volna a suli, csak Becky szülei délre jöttek  az iskolához, így nekünk is oda kellett érnünk addigra. Reggelizünk, elköszöntünk Wes anyukájától, aztán elindultunk.

Épp, hogy befértünk két kocsiba. Az egyikben Wes, Ashley és a testőre, én, és a testőröm ültünk. A másikban pedig Cole, Seth, Becky és a testőreik. Az út hosszú volt, két és fél óra. Mindannyian aludtunk (persze a felnőttek nem), feltételezem a másik kocsiban is így tettek a többiek. Jó buli volt, az tuti. Mikor felébredtem, már az akadémián voltunk.

Még csak most kezdtek el szállingózni a vendégek, de máris nagy volt a kavarodás. Az érkezőknek be kellett regisztrálniuk, majd megmutatták nekik a szobájukat. Nem is értettem, hogy egy ilyen kis iskolában hogyan fér majd el annyi vendég. Mindenki csak 3 rokont hívhatott meg, és sokan nem aludtak itt, hanem a bál után közvetlenül hazamentek.

Beckyvel felmentünk a szobánkba és letettük a csomagjainkat. Hamarosan kopogtak az ajtónkon. Seth volt az.
- Jöttök az etetőkhöz? – kérdezte.
- Persze – felelte Becky.
- Menjetek csak, majd utánatok megyek – mondtam nekik.
Gyorsan átöltöztem, mert kényelmetlen volt a pólóm. Bezártam a szobánkat, aztán elindultam.
Valaki megállított a lépcsőnél.
- Szia, nem tudod véletlenül, hogy hol vannak az etetők? – kérdezte.
Egy mora srác volt. Magas, barna bőrű, sötétkék szemű, a haja pedig bronzszínű. Wow, kifejezetten jóképűnek találtam. Viszont idősebb volt nálam, minimum 18 éves lehetett.
- De, én is odamegyek. Gyere velem. – feleltem.
- Jesse Zeklos vagyok – mutatkozott be egy szexi mosollyal.
- Samantha Ivashkov – mondtam.
- Te idejársz? – kérdezte.
- Igen. Te kinek a rokona vagy? Hátha ismerem.
- Mitch Zeklos unokatestvére vagyok.
 - Igen, megvan. Kettővel fölöttem jár.
Mitch egy igazi bunkó volt. Egyszer beszólt nekünk, de a Wesék lerendezték.
Eközben megérkeztünk az etetőkhöz, akik most kétszer annyian voltak. Felírták a nevünket.
- Hallom, lesz egy bál. Van már kísérőd?
- Nincs.
Akart volna még valamit kérdezni tőlem, de pont szólítottak. Elköszöntem tőle, majd mentem inni. Szerintem el akart hívni. A korosztályomban mindig is felkeltettem a fiúk figyelmét. Egyrészt, mert befolyásos Ivashkov vagyok, másrészt pedig többnek nézek ki, mint 16. Néhány felsőbb éves is próbálkozott már, de nem érdekeltek. Ha meg valami gáz volt, akkor Cole és Wes megvédett. Nagyon szexinek találtam Jesset, de 10 percnyi ismeretség után nem mennék el vele a bálba. Erről jut eszembe, meg kell keresnem Jasont.

A főbejárathoz siettem. Óriási nagy kavarodás volt. Alig lehetett elférni a sok rokontól, és testőreiktől. Átverekedtem magam (persze nem szószerint) a tömegen, és megtaláltam a bandát.
- Á, hát itt vagy. Már nem tudtam hol lehetsz – üdvözölt Becky.
- Csak összefutottam egy helyes sráccal és elkísértem az etetőkhöz. Majd ettem, aztán megkerestelek titeket.
Becky felvonta a szemöldökét. Aztán meglátta Mr. és Mrs. Vodát, illetve Simont. Köszöntem nekik, majd ott maradtam az ikrekkel. 20 percen belül megérkeztek a szüleik. Ashék felkísérték őket a szobájukba. Kicsit összeszorult a szívem, mivel hozzám már nem jöhettek a szüleim. Nathan valami tárgyaláson volt, de nem bántam. Így hát elindultam vissza.
- Sissy! – kiáltotta valaki.
Sissy? Nem hívtak így 10 éve, és akkor is csak ő hívott így. Megfordultam, és Adriant pillantottam meg. Azonnal a nyakába ugrottam. Hosszú percekig öleltem, majd eszembe jutott, hogy kicsit útban vagyunk.
- Gyere! – mondtam neki, és elvezettem egy nyugodtabb részre.
Végre volt időm megnézni. 10 éve nem láttam. A 13 éves kamaszból férfi lett. Magas volt, izmos, és jóképű. Az enyémmel megegyező színű sötétbarna haja mesterien rendezetlenül állt.  A szemei pedig pontosan olyan smaragdzöldek voltak, mint az enyéim. Láttam, ahogy ő is engem vizsgál. Mikor utoljára látott, még csak elsős se voltam.
- Azta Sissy! Nagyon csinos vagy, kész nő lettél! – bókolt.
- Köszönöm. Te is megváltoztál. Már nem vagy az a nyurga kamasz, hanem egy kifejezetten jóképű pasi lettél.
Rám mosolygott, és én megint megöleltem. Annyira hiányzott.
- De hogy kerülsz ide? – kérdeztem.
- Miért, talán nem örülsz? – szórakozott.
- Úgy nézek én ki, mint aki szomorú?
- Apámnak annyira lelkiismeret furdalása volt, hogy nem tud eljönni, hogy szólt nekem.
- Ez rendes volt tőle.
Adrian grimaszolt egyet.
- Nem foglaltam neked szobát, de talán még meg tudjuk oldani.
Odamentünk a portáshoz, aki ebben a kavalkádban, szinte azt sem tudta, hol áll a feje.
- Elnézés! Elfelejtettem helyet foglalni az unokatestvéremnek. Nem tudna neki egy szobát keresni, kérem? – kérdeztem.
- Telt házunk van. Már egy héttel ezelőtt le kellett adni, hogy hány vendég érkezik. Most álljanak félre, nagy a sor – vetette oda, miközben elintézett egy telefont.
- Csak van még egy hely - türelmetlenkedtem.
- A szabályok önre is vonatkoznak Miss Ivashkov – ejtette ki gúnnyal a nevemet.
- Na ide figyeljen- kezdtem bele, de Adrian félbeszakított.
- Biztos talál még valahol egy üres szobát – mondta kedvesen, s észrevettem, hogy bűbájt használt. A nőre egyből hatott.
- Az 56-os szoba most üresedett meg. Itt a kulcs.
- Köszönöm.
 
 Elindultunk a nehezen megszerzett szoba felé.
- Te bűbájt használtál! – mondtam neki, mire ő rám kacsintott.
- Hé, Samy! – kiáltotta egy ismerős hang, Wesé. Cole is vele volt. Meglepődtek, mikor megpillantották Adriant, aki csak lazán vigyorgott.
- A barátaid? – kérdezte.
- Igen. Srácok, ő itt az unokatesóm. Adrian, ők itt pedig Wes és Cole.
Kezet ráztak.
- Nagyon hasonlítotok. Egy pillanatra azt hittem, hogy a bátyád – mondta Cole.
- Jöttök már? – kérdezte Ash, aki az imént jelent meg. Amint meglátta, hogy kivel beszélünk elállt a szava. Elismerően nézett végig Adrianen, aki halkan kuncogott. Ráadásul még Becky és Seth is befutott, és mondanom sem kell, mennyire csodálkoztak. Unokatesóm élvezte a helyzetet.
- Ő itt Adrian? – kérdezte Becky.
- Igen. Szóval, Ők itt Ashley, Becky és Seth – mutattam be a barátaimat. – Így megvan az egész banda, úgyhogy többen már nem jönnek.
- Örülök, hogy megismerhetem Sissy barátait – vigyorgott unokatesóm.
A többiek nagyokat pislogtak, mert még soha senki nem nevezett így, de én csak legyintettem.
- Akkor hagyunk titeket beszélgetni, sziasztok! – köszöntek el a többiek.
Végre bejutottunk Adrian szobájába. Lepakolt, majd leült egy fotelbe. Én vele szemben foglaltam helyet. Sok bepótolni valónk volt, nem is tudtam, hogy hol kezdjem.
- Szóval, ők voltak a barátaim – mondtam.
- Igen.
- Mit gondolsz?
- Szimpatikusak. Gondolom, mindegyik uralkodói családból származik. A szőke lány, Ashley és Seth ikrek, ugye? – bólintottam. – A kis vörös, Becky Sethtel jár, Wes pedig szerelmes Ashleybe. Nagyjából ennyit vettem észre.
- Azta! De azt honnan tudod, hogy Wesnek tetszik Ashley?
- Jó a szemem. Eddig még nem is vettem észre... – kezdte, majd erősen koncentrálva rám nézett.
- Milyen elemre szakosodtál?- kérdezte hirtelen.
- Még semelyikre. Állítólag későn érő vagyok...
- Nem hiszem.
- Miért?
Legyintett.
- Mesélj egy kicsit magadról, elvégre 10 éve nem láttalak!
- És van sejtésed arról, hogy miért nem? Voltam már Nathannél, de nem akarta megmondani.
- Te találkoztál apámmal? Nem, egyébként nincs.
- És azok a strigák, akik megölték a szüleimet rám is vadásznak. Ezért Nathan mellém helyeztette Josht.
Adrian kissé meglepődött:
- Ezt nem is tudtam. Hogy szedted ki belőle?
- Talán egy icipici bűbájjal– kacsintottam rá.
Felnevetett:
- Te aztán megéred a pénzedet!
Kopogtattak az ajtón. Kinyitottam, és Joshsal találtam szembe magam.
- A többiek mondták, hogy megtalállak itt – mondta.
- Josh! – kiáltotta Adrian, majd megölelte. Testőröm meglepetten pislogott, nem számított rá, hogy Adriannel találkozik.
- Hallom mostanság a húgomra vigyázol – Adrian mindig is a húgának tekintett, én pedig őt a bátyámnak.
- Hát igen, Nathan megkért rá.
- Miért is? – kérdezte a mora fiú, miközben bevetett egy kis bűbájt, de a testőr azonban észrevette.
- Ne kezd már te is! Samy is pont ezzel próbálkozott – nézett rám, de én csak mosolyogtam – Kérdezzétek meg Nathant!
- A vendégeknek le kell menniük az ebédlőbe, elmondják a programot – terelte el a témát Josh. – Ó, és Becky üzeni, hogy Jason Sethnél van!
- Ki az a Jason? – kérdezte Adrian.
Fülig vörösödtem a méregtől, és kedvem lett volna megrúgni testőrömet, aki szélesen vigyorgott rajtam.
- Majd Josh lekísér, te meg keresd meg azt a Jasont! – kacsintott rám unokatesóm, mire én csak még jobban elvörösödtem. A két fiú már el is tűnt a folyosón, én pedig vettem egy nagy levegőt, majd elindultam Sethékhez.