2014. július 15., kedd

19.fejezet

19. fejezet

Reggel iszonyú fejfájásra ébredtem és biztos voltam benne, hogy csak pár órát aludhattam az éjjel. Az agyam nem tudod kikapcsolni, folyamatosan kattogott. Felidéztem magamban, hogyan reagáltak a barátaim mikor elmondtam, hogy rokonok vagyunk Adriannel. Nincs valami közöd Adrian Ivashkovhoz?  Érdekes, annyira hasonlítotok, olyan, mintha a húga lennél. Nagyon hasonlítotok. Egy pillanatra azt hittem, hogy a bátyád- visszhangzottak a fejemben a mondatok. Mindig azon tanakodtam, hogy kitől örököltem a hajamat, hát Nathantől. Felnyögtem és idegesen lerúgtam magamról a takarót. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy Nathan az apám. Egy sznob, maradi nemes, akinek feltett szándéka, hogy olyanná formáljon, mint ő. Harag bugyogott fel bennem anyám iránt, amiért elárulta apámat. Mégis hogy volt képes megcsalni apát, pont Nathannel?! Mindig amikor visszaemlékeztem a szüleimre az a kép élt bennem, hogy bár rengeteget dolgoztak, szerették egymást. Lehet, hogy rosszul láttam? Lehet, hogy csak azért maradtak együtt hogy ne derüljön ki egy ilyen mocskos családi titok? Ökölbe szorult a kezem és könnyek kezdtek el potyogni a szememből. Mérhetetlen düh fogott el, úgy éreztem elárultak, s széttört a tökéletes kép, amit a szüleimről őriztem. Azt kívántam bár nyugton maradtam volna, hisz Adrian eddig is a bátyám volt, most csupán kiderült, hogy vér szerint is az. Adrian. Nem mondhatom el neki, őt is összetörné, s ha ez lehetséges, még ennél is jobban utálná az apját. De hogy leszek képes a szemébe nézni?

- Hé! – karolt át aggodalmasan Becky. – Mi a baj?
- Semmi – szipogtam, miközben letöröltem a könnyeimet s gyorsan kitaláltam egy hazugságot –Csak a szüleimmel álmodtam és egy kicsit felkavart.
- Sajnálom Sissy – ölelt át szorosan. – Tudom, hogy nagyon hiányoznak neked és borzalmas lehet. De ránk a srácokkal mindig számíthatsz. Egy család vagyunk.
- Igen, egy nagyon rumlis és bonyolult család – mosolyogtam.
- De legalább sosem unatkozunk. Na, gyere, kapd össze magad!- húzott fel az ágyról - Szerzünk neked kávét, aztán anyu úgyis mindjárt jön értünk. Bepakoltál mindent?
Bólintottam, majd vettem egy mély levegőt, hogy megnyugodjak. Gyorsan felöltözünk és elkészültünk. Az alapozó valamicskét segített a szemem alatt éktelenkedő táskák elrejtésében s jobb kedvem is lett, mikor belegondoltam, hogy Beckiékhez utazom. Nagyon szerettem az anyukáját, valamicskét pótolta a szívemben tátongó űrt, mivel olyan voltam neki, mint egy fogadott gyerek.
Az ebédlőben megtaláltuk a többieket. Seth természetesen elrabolta tőlem Beckyt, a dampyrok máris
rávették magukat a reggelire. Ashley meglepetésemre néhány székkel arrébb mellettük ült, s ő sem nézett ki túl jól. Láttam rajta, hogy sírt. Üresen bámult maga elé, miközben a karkötőjével játszott. Wes nagyon koncentrált, hogy véletlenül se nézzen rá, s a levegőben érezhető volt a feszültség kettőjük között.
- Hé. Mi újság? – ültem oda Ash mellé s kérdeztem suttogva. Már tudtam mit fog mondani.
- Jake szakított velem – felelte elhaló hangon.
Megkönnyebbültem, hogy végre kikerült a képből az az idióta.
- Figyelj, tudom, hogy ez bunkón fog hangzani, de az a gyerek egy barom volt. Nem érdemelt meg téged.
Azt vártam, hogy mérgesen elviharzik, de ehelyett aprót bólintott.
- Én egyszerűen csak… Nem is tudom mit gondoltam. Tegnap este rájöttem, hogy végig csak az volt a célja, hogy lefeküdjön velem.
- De ugye nem?
- Persze, hogy nem, Samantha! – csattant fel, mire ránk néztek a többiek. Ash elkapta Wes pillantását, majd zavartam félrenézett. – Nem vagyok annyira hülye.
- Wesszel most mi a helyzet? – kérdeztem. Kezdett már elegem lenni abból, ahogy ők ketten kerülgették egymást. Nagyot sóhajtott majd idegesen tekergette tovább karkötőjét. Biztos voltam benne, hogy hamarosan elszakad.
- Erről már beszéltünk egyszer – motyogta.
- Nézd –fogtam meg a csuklóját ezzel megmentve a karkötőt attól, hogy csúnya véget érjen. – Meddig akarjátok még azt játszani, hogy nem érdeklitek egymást? Összejöhetsz akárhány fiúval, ő meg megverheti az összest, amíg ki nem csapják. Ha csak amiatt aggódsz, hogy mások mit gondolnak, hát ne tedd! Ez a te életed. Tudom, átérzem a helyzeted, hogy mekkora felelősség nehezedik a nyakunkba, amiért nemesi családból származunk. De ne hagyd, hogy mások irányítsanak. Dampyrral járni nem bűn, csupán kevesen vetemednek rá, mivel a sznob nemesek elítélik. Ne légy egy közülük Ash! Merj más lenni! Ne állj be a sorba! A drága apám össze akart hozni egy Szelskyvel, kizárólag a politikai kapcsolatok miatt. Mikor megmondtam neki, hogy van barátom, aki Badica, csupán azért, mert a Badica kicsi család, már helytelenítette. De megmondtam neki a magamét, és elhívta Jasont egy ebédre. Csak ki kell állni amellett, amiben hiszel és megtalálni a megfelelő embereket, akik támogatnak. Látod, a királynő párja Christian Ozera, akit a sznob nemesek megvetnek.
Ash sötétkék szemei kíváncsian vizsgáltak engem. Nem tudom mit láthatott, de úgy tűnt, sikerült meggyőznöm.
- Nagyon megváltoztál, mióta megismerted Jasont – mondta komolyan.
- Rossz irányba?
- Nem. Kezdesz megkomolyodni, és ez megijeszt, mert ez rám is hatással van! A végén még felelősségteljes leszek. Isten ments! – nevetett, mire megkönnyebbültem. - Igazad van. Csak tudod, én nem vagyok ennyire bátor, engem nagyon befolyásol, hogy mit gondolnak mások.
- Ugyan Ash, te vagy az egyik legbevállalósabb csaj, akit ismerek. Te befolyásolod a többiek. Ha átfested a hajad barnára, akkor rögtön az lesz a divat. A kérdés csak az, hogy mire használod a hatalmad.
Ashley szeme felcsillant, meghozta a döntését. Ugyan néha felszínesnek, meglehetősen kiállhatatlannak tűnt, s elismerem, hogy kevesen tudtak úgy kihozni a sodromból, mint ő… Legbelül egy nagyon okos lány volt, csak szüksége volt barátokra, akik néha helyrerázták. Megölelt, megköszönt mindent, majd hátradobta a haját és határozott léptekkel odasétált Weshez. A fiú már egy ideje abbahagyta az evést és a szeme sarkából minket figyelt. Meglepetten felállt, s nem tudta eldönteni, hogy Ashley mit akar. A lány vett egy mély levegőt, majd megragadta a dampyrt a pólójánál fogva és megcsókolta. Nevetés tört ki belőlem miközben a szám elé kaptam a kezem. Cole füttyült egyet, s mikor a többiek észbe kaptak, elkezdtek tapsolni.
- Épp ideje volt már –szólalt meg mellettem Jason, kissé megijedtem, mert fogalmam sem volt mióta ült ott.
- Csütörtökön átjössz és elmegyünk moziba. Hozz virágot anyunak – adta ki a parancsot Ashley még szegény Wes, aki azt sem tudta hol áll a feje, bólintott. Cole felállt és széttárta a karjait, hogy most ő a következő. A szőke lány egy nem túl szép jelzővel illette, majd intett öccsének, hogy menjenek. Contáék eltűntek.
- Ember, miért én vagyok az egyetlen, akinek nincs dögös barátnője? – ült vissza a helyére csalódottan Cole.
- Mert idióta vagy –tért magához Wes.


- Hallottam, amit Ashleynek mondtál – kezdeményezett beszélgetést Jason, miközben segített levinni a bőröndömet. A kihalt folyosón sétáltunk.
- Igen? Pontosan mikor is kerültél oda az asztalhoz? Észre sem vettelek.
- Nem állt szándékomban hallgatózni, de nem tudtam ellenállni. Nagyon meggyőző volt. Büszke vagyok rád – mosolygott rám.
- A végén még igaza lesz Nathannek és tényleg politikusnak kell mennem – mondtam fintorogva.
- Egyre nagyobb a befolyása feletted, de ugyanakkor te nem tágítasz az elveidtől.
- Ezt hogy érted? – ráncoltam össze a homlokomat.
- Ha nem tévedek, akkor apádnak nevezted – mosolygott és tudtam, hogy csak cukkolni akar, de én elkomorodtam. Tisztában voltam vele, hogy Jason szinte sosem téved, így felidéztem a szavaimat. Valóban azt mondtam, hogy apám. Elszörnyedtem a gondolattól is, hogy ilyen könnyen elfelejtettem az igazi apámat, aki együtt maradt anyámmal, aki megcsalta és saját gyermekeként nevelt, pedig biztos vagyok benne, hogy egy hibát látott bennem.
- Hé – emelte fel gyengéden az államat Jason. Jégkék szemeiben aggodalom tükröződött. – Mi a baj?
Megráztam a fejemet.
- Semmi –erőltettem mosolyt magamra – Csak megijeszt, hogy képes voltam ilyet mondani. Nathant apának nevezni? Biztos volt valami a reggeli narancslében.
Jason szemei összeszűkültek, s tudtam, hogy átlát rajtam. Szerencsére nem firtatta tovább, amiért nagyon hálás voltam.
- Akkor most minden rendben Ashleyékkel, igaz? – váltott témát.
- Igen, vagy legalább is remélem. Már nagyon idegesítő volt nézni, hogy mit művelnek. Tudod, amikor legszívesebben csak fejbe vágnád mindkettőt, hogy észbe kapjanak.
- Wesnek majdnem sikerült megvernie azt a Jake gyereket. Ki is csapták volna.
- Igen, köszönöm, hogy megállítottad. Erről jut eszembe. Téged nem függesztettek fel?
- Shane miatt? Nem, még nem szólt senkinek.
- Nem kellett volna ezt tenned értem. Nem akarom, hogy bajba kerülj.
- Ugyan. Damien biztos jól szórakozott volna. Mondjuk, ha Shane orra nem tört el, akkor nem lenne megelégedve – felnevettem, ő is, de ugyanakkor úgy tűnt, mintha komolyan mondta volna.
- Hé – állítottam meg. –Azt azért el kell ismernem, hogy nagyon szexi volt, ahogy megvédtél.
Féloldalasan elmosolyodott, én pedig megharaptam az ajkaimat. Óvatosan a falhoz préselt, kezeit a derekamra tette. Ahogy ajkai az enyémekhez értek átjárt a forróság. Beletúrtam karamellszínű hajába s a vágy végigcikázott rajtam majd átjárta minden porcikámat. Valahol, az agyam nagyon elrejtett szegletében eszembe jutott, hogy a folyosón voltunk, s talán nem ez a legmegfelelőbb hely, de Jasonön kívül minden jelentéktelennek tűnt. Már éppen készült volna megtörni a csókot, mikor valaki megköszörülte a torkát. Egy szempillantás alatt elhúzódtunk egymástól, s már készültem volna a tanár hegyi beszédére. Azonban nem tanár állt előttünk, valaki fiatalabb és sokkal jóképűbb.
- Azt hiszem, ez abba a kategóriába esik, amiről kellene, de nem teszek említést Nathannek – mondta az újonnan érkezett.
- Josh! – kiáltottam fel, majd a nyakába ugrottam imádott testőrömnek. Úgy kapott fel, mint egy tollpihét és szorosan átölelt.
- Látom nem unatkoztatok még távol voltam.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése