17. fejezet
(2. rész)
Délután Adrian felhívott, hogy nagyon sajnálja, de közbe jött valami fontos, és nem tud jönni. Elszomorodtam, hogy nem láthatom újra, de ugyanakkor kissé örültem, hogy nem kell a lélekkel foglalkoznom. Mióta megtanultam az auralátást, valami megváltozott. Mintha életre kelt volna bennem a lélek. Akaratlanul is gyakoroltam az auralátást, és rá kellett szólnom magara, hogy ne használjak bűbájt a többieken. Nem tetszett, hogy az elemem át akarja venni az irányítást.
- El kell mennem – mondtam Jasonnek, miközben az ebédlőben vacsoráztunk.
- De miért? – kérdezte.
- Mert...ez bonyolult. Egyszerűen ott kell lennem. Neked nem muszáj jönnöd. Én is csak maximum egy félórára ugrok be.
- Nem engedlek el egyedül annak az idiótának a bulijára!
- De!
- Elmondod, hogy miért kötelező ott lenned? – szúrta be a keresztkérdést. Nem akartam neki hazudni – Akkor megyek én is. Kész.
Beckyvel együtt készülődtünk. Volt egy korszakom, amikor minden bulin ott voltam, sőt, el is várták, hogy megjelenjek. De mióta megismertem Beckyt és a barátaimat, már leszoktam erről. Szépen lassan a többiek is elfogadták ezt. Ha valaki jóban akart velem lenni, máshogy kellett próbálkoznia. A mi kis bandánk nem tartozott a hatalmi játékosok közé, mégis erős szövetség volt köztünk. Így a szüleim is megnyugodtak, hogy építettem kapcsolatot. Két Contával, egy Vodával, illetve rengeteg barátom és „kevésbé barátom” volt elszórva az iskolában. Azonban most kivételt tettem. Shane felidegesített.
Elővettem a szekrényem mélyéből az egyik buli ruhámat. Rövid volt, de szerencsére még ízléses maradt. Nem az a fajta voltam, aki miniszoknyában rohangált. A hajamat kivasaltam és a szokásosnál erősebb sminket tettem fel.
A fiúk a folyosón vártak minket. Wes és Cole és Seth inget viseltek. Jason nem öltözött ki, de nem is vártam el. Végigmért, és láttam a szemében a vágyat, ugyanakkor a rosszallást is.
- Úgy tudtam, hogy a ti nem jártok bulikba – mondta a többieknek.
- Igazából nem is. De Sissy el akart menni erre, mi pedig vigyázunk rá – felelte Wes.
Felosontunk Jake szobájába. Most már nem vették olyan komolyan a folyosók őrzését, mert közel volt a hétvége. A zene hangosan szólt. Mikor beléptünk, már tudtam, hogy ez nem az, amire számítottam. Mindenfelé poharak és alkoholos italok voltak. A társaságon látszott, hogy már mindenki részeg. Jason összeráncolta a homlokát és védelmezően átkarolt. A szoba végében megláttam Ashleyt, egy falatnyi ruhácskában, ahogy Jake-kel nevetgél. A fiúra már kicsit sem lehetett volna mondani, hogy józan. Rosszallóan megráztam a fejemet.
- Azt hiszem, Shane nem mondott igazat. Ez tényleg, CSAK egy buli – mondta Becky.
- Elmagyarázná valaki, hogy mi folyik itt!?– kérdezte Jason türelmetlenül.
- Srácok, keressük meg Shane-t, aztán leléphetünk – javasoltam.
- Oké, akkor én megyek jobbra, Cole balra, Becky és Seth előre, ti pedig hátra – adta ki az utasítást Wes. Ez elég hülyén hangzott, mivel csak egy szobában voltunk. Azonban, a suli egyik legnagyobb lakosztályában, tengernyi emberrel.
A többiek már el is tűntek, én i indultam volna, de Jason utamat állta.
- Nem megyünk sehova, amíg tiszta vizet nem öntesz a pohárba.
A szeme sarkából megláttam West, amint Jake felé viharzott, aki éppen Ashleyvel csókolózott, de barátnőnk tiltakozott.
- Menj, állítsd meg Wes, mielőtt megveri Jake-et! Utána mindent elmondok – kértem tőle kétségbeesetten.
- Nem hagylak itt!
- Kérlek! Siess – az idő sürgetett, neki pedig gyorsan kellett dönteni. Bólintott, és elrohant.
Én ott maradtam a zajban és a tömegben. Láttam, hogy Jason épp időben ér oda. Ekkor lépett elém Shane. Már a mozgásán is látszott, hogy részeg.
- Ó, hát eljöttél. Jól nézel ki! – mosolygott rám, és láttam, hogy éppen levetkőztet a szemével.
- Azt hittem, ez valami fontos nemesi összejövetel lesz – kiáltottam rá mérgesen. Bár utáltam a hatalmi játszmákat, néhány megbeszélésen kötelező volt részt vennem. Kb. félévente a nemesi sarjak tartottak egy gyűlést, amit mindenki ott volt, aki számított. Így nekem is meg kellett jelennem. Utáltam, de benne kellett lennem a belső körökben. Az egész banda elment ezekre (a dampyrokat leszámítva), úgyhogy tényleg fontos volt. Most az Ozerákon volt a sor, hogy megrendezzék, így azt hittem, ez lesz az (mindig egy bulival fedezték a nagy „összejövetelt”).
- Tudtam, hogy csak úgy leszel itt, ha hazudok – vonta meg a vállát.
- Idióta. Leszállhatnál végre rólam.
- Pedig nagyon jó páros voltunk. Én még emlékszem – hajolt közelebb. Leheletéből áradt az alkohol szag. Hátrébb léptem.
- Voltunk. Zárd le!
Az alkohol még nyomulósabbá tette, így hirtelen megcsókolt. Azonnal ellöktem magamtól. Már pofonra lendítettem volna a kezem, de éles reccsenést hallottam. A fiúm behúzott neki egyet. Jakenek valószínűleg eltört az orra. Jason megfogta kezem és kivezetett a tömegből.
- Ezt még megbánod, Badica! – kiáltott utánunk Shane.
Amint a folyosó végére értünk megállt.
- Most már végre elmagyarázod, hogy mi a fene történt?! – kérdezte mérgesen. Idegesen beletúrt karamellszínű hajába.
A szívem hevesen kalapált, ezúttal az izgalomtól. Sok minden történt alig egy perc alatt és még nem tudtam feldolgozni. A helyzet kísértetiesen hasonlított a Jesse-s incidensre. De Jason ezúttal rám is dühös volt. Vettem egy mély levegőt és belekezdtem.
- Félévente van egy gyűlés, amint minden fontosabb nemesi sarjnak részt kell vennie. Most az Ozeráknak kellett volna megrendezniük. Azt hittem, ez lesz az.
Mérgesen megrázta a fejét és cinikusan nevetett.
- Hát persze! Mit is vártam – felelte dühösen. – Azt mondtad, nem érdekelnek a hatalmi játszmák.
Láttam, hogy csalódott bennem, amitől összedőlt bennem egy világ.
- De miért?
- Azért, mert aki nem jelenik meg rajta, az kiesik a belső körökből! Megígértem a szüleimnek, hogy kapcsolatokat építek, hogy nem hozok szégyent az Ivashkov névre – könnyek kezdtek el potyogni a szememből.
Láttam Jason arcán, hogy megenyhül. Odajött, hogy megöleljen.
- Ne! – állítottam meg. – Ne sajnálj meg! Hazudtam neked. Csókolóztam az exemmel. Jogosan vagy rám dühös. Sajnálom.
- Ne mondd meg mit kellene éreznem. Igen, mérges vagyok. El kellett volna mondanod ezt már ez elején. A csók egyedül Shane hibája, aki jobban teszi, ha többet a közeledbe sem megy. Mi történik, ha kiesel a belső körökből? Az igazi barátaid anélkül is melletted lesznek. Ráadásul Nathan felnőtt nemeseknek mutat be téged, nem ezeknek. Igen, ők lesznek a következő generáció. De ahelyett, hogy a konzervatív és sznob emberekkel jó pofizol, megtalálhatnád azokat, akikkel egyeznek az elképzeléseid. Mint például a barátaidat is megtaláltad, vagy engem. A forradalom már elkezdődött, a királynő is tagja. Ami itt megy, az ugyanolyan, mint az igazi hatalmi játékok, csak kicsiben. Igen, Ivashkov vagy, az egyik legbefolyásosabb család tagja. Az lenne igazán nagy lépés, ha így csatlakoznál a forradalomhoz.
Elgondolkoztam a szavain és beláttam, hogy minden, amit mond igaz. Erre hamarabb is rájöhettem volna. Felnéztem gyönyörű szemibe, amiben bátorság, szenvedély és komolyság tükröződött. Ezt a beszélgetést sohasem felejtettem el. Ez volt a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy szakítok a többi maradi nemessel.
- Igazad van – feleltem. Nem kellett többet mondanám, ennyiből is megértettünk egymást. Odajött hozzám és megölelt. Ez most sokkal többet jelentett, mintha megcsókolt volna. Tudtam, hogy jó helyen vagyok.
