5. fejezet

"Épp indulni készültünk."

5. fejezet

Reggel alig vártam, hogy Beckyék értem jöjjenek. Felöltöztem, megfésülködtem, majd elmentem az etetőkhöz. Megint ugyanaz a lány volt itt, mint az előző két alkalommal. Miután végeztem, visszasétáltam a szobámhoz. Josh ott várt az ajtóm előtt.
- Jó reggel! – köszönt rám.
- Szia Josh. Mióta állsz itt?
Megvonta a vállát:
- Mióta alszol.
- Mi? És mikor aludtál?
- Mikor feljött a nap.
- Hát te aztán nagyon komolyan veszed a dolgod.
Bementem a bőröndömért, és nehézkesen kicibáltam a szobámból. Lehet, hogy mégsem kellett volna ennyi mindent beleraknom? Josh, mintha csak egy párnát emelne föl, felkapta a vállára.
- Köszi, de én is tudom hozni.
- Nem hagyom, hogy cipekedj.
- Lehet húzni is.
- Az olyan nagymamás.
Rámosolyogtam, ha ennyire hozni akarja.
A parkoló előtti épületben vártuk Beckyéket. Kint sütött a nap. Becky szülei emberi időbeosztás szerint éltek egy emberlakta városban. Rajtuk kívül még sok morát lehetett találni ott.
 
Az autó megérkezett. Becky kiszállt, és azonnal odarohant hozzám, hogy megöleljen. Nagy meglepetésemre, bátyja, Simon vezette a kocsit. Vörösesbarna hajú, gesztenyebarna szemű, magas mora volt. Nagyon hasonlított barátnőmre. Még egy testőr is velük tartott, de mivel nappal volt, így srtigatámadástól nem kellett tartanunk. Bekászálódtunk a kocsiba. Simon vezettet, a testőre ült elöl, Becky, Josh, és én pedig hátul. Simon mesélt arról, hogy milyen az udvarban lakni, mivel ő ott dolgozik. Én pedig elmondtam, hogy tegnap Nathannél voltam.
- Igen, és mit akart? – kérdezte Becky.
- Semmi különöset. Beszélgettünk a jövőmről, meg egy csomó embernek bemutatott – A titkokra, amiket megtudtam, nem tértem ki.
- És találkoztál végre Adriannel?
- Sajnos nem. Mint Christiantól megtudtam, ő Palm Springsben van.
- Kitől?
- Christian Ozerától.
Becky fellelkesült.
- Te beszéltél a királynő pasijával? Azta! És Vasilisával nem találkoztál?
- Nem, vele nem.
- Simon, ugye egyszer elviszel a Királyi Udvarba?
- Persze – felelte bátyja.
Kb. másfél órát utazhattunk, mikor megérkeztünk a városba.
 A Voda család egy gyönyörű, nagy, és elegáns házban lakott. Csak Becky anyukája volt otthon. Nem sokat változott, mióta legutóbb láttam. Magas volt, karcsú, sötétvörös hajú, és kék szemű. Mr. Voda, ha jól emlékszem, pedig barnahajú, barna szemű, a gyerekek tőle örökölték a szemüket.
A háznak sötétített ablakai voltak, így nem zavart minket a napfény. Rengeteget beszélgettünk. És csajos dolgokat csináltunk. Simon felajánlotta, hogy elvisz minket a helyi plázába. Akkor még nem tudta, hogy mit vállalt.

Kocsival mentünk. Simon és a testőre, illetve Josh jött velünk. Amint megérkeztünk megtámadtunk egy ruhaboltot. Ott kb. fél órát lehettünk. Vettem magamnak egy mintás ruhát, átlagosat, amit suliba is viselhetek. Illetve még egy zöld toppot, egy flitteres tengerkék, egy pink kockás és fehér virágos pólót. És egy famert. Becky is beszerzett magának jó néhány ruhát. Következő úti célunk az ékszerbolt volt. Itt sokáig elidéztünk, és amikor kijöttünk nyakláncokkal, hajpántokkal, karkötőkkel, sálakkal, gyűrűkkel gazdagodtunk. A cipőket is megnéztük. Kb. 2 és félórányi vásárlás után, temérdek szatyorral és a kikészült Simonnal érünk haza. A suli miatt ritkán jut alkalmunk ruhafrissítésre, így kihasználtunk az alkalmat.

Beckyvel már pizsamában voltunk. Egy matracon feküdtem, ő padig az ágyán. Éppen beszélgettünk, mikor csipogott a telefonja.
- Bocsi, egy pillanat – mondta. Megnézte a telefonját, és mosolygott.
- Seth? – kérdeztem.
- Honnan tudtad?
- Hát, nem is tudom. A fülig érő száj, és hogy elpirultál árulkodó lehet.
- Annyira szeretem. Nem győzöm megköszönni, hogy összehoztál minket.
- Ugyan. Erre valók a barátok.
Megöleltük egymást.
- És tudod kit árul el még a mosolya? – kérdezte Becky.
- Nincs tippem.
- Téged. Ha Jason közelében vagy.
Felnyögtem.
- Sosem voltál egy félős fajta. Miért nem lépsz?
- És Ashley?
- Ashley holnapra talál magának egy másik srácot. De Jason csak egy van! Hívd el a bálba!
- Azt neki kéne.
- Én biztos vagyok benne, hogy elhívna, csak lehet, hogy nem mer. Tegyél rá célzást. Mit veszíthetsz? Legfeljebb nem veszi a lapot.
- Jó, oké.
- Szuper.
Beckyvel még sokat beszélgettünk, majd elaludtunk.

Másnap Mr. Voda is hazajött, így elmentünk ebédelni. Utána Beckyvel, Simonnal, és a barátnőjével uszodában voltunk. Így estére értünk haza. Segítettem Beckynek összepakolni, beszélgettünk, majd elaludtunk.

Ashleyék egy mora városban laktak, így hosszú volt az út. Mire megérkeztünk nagyon elzsibbadt a lábam. Becky egyből Seth nyakába ugrott. Ash megölelt engem, majd utána Beckyt is. Miután lepakoltunk, és egy kicsit pihentünk, elmentünk moziba. Két autóval mentünk, mivel nem fértünk el egyben (mindenki hozta magával a testőrét). A filmet nagyon élveztem. Utána beültünk fagyizni. Bár még kissé hideg volt az idő, de én nagyon szerettem a fagyit, így nem zavart.
- Nektek tetszett a film? - kérdezte Ashley.
- Aha, nézhető volt – felelte Seth.
- Miről szólt? – vetettem be a keresztkérdést.
- Egy pasi megnyerte a lottót, és a barátnőjével elutazott valamilyen országba. És mindenféle látványosságot megnéztek.
- A lottót egy másik film előzetesében nyerte meg valaki. A pasi egészen pontosan Londonba utazott el. Ott megismerkedett egy csajjal, és elmentek a Big Benhez, felültek a London Eye-ra, megnézték a Szent Pál Székesegyházat, a Buckingham Palotát, ott az őrségválás, stb. De a pasi diplomata volt, így el kellett mennie, a csaj pedig nem akarta elhagyni Londont. Aztán az lett a vége, hogy a főszereplő feladta a munkáját, és visszatért Londonba, és a végén tényleg a barátnője lett a lány.
Ashley jót nevetett.
- Jól van, London-mániás. Gondolom, te választottad a filmet. De négy napja nem láttam Beckyt, úgyhogy néhány rész kimaradt – mondta Seth, majd megcsókolta Beckyt.
Szerintem pedig jó film volt, bár igaz, hogy London a kedvenc városom.
- Samy – bökött oldalba Ash.
- Hmm?
- Ül két asztallal arrébb egy nagyon helyes mora srác.
Diszkréten odanéztem. Valóban jóképű volt.
- És mi van Jasonnel?
- Semmi. Nem fogok utána futni.
Becky rám mosolygott, igaza volt. Én is boldogabb lettem, Ash hamar túltette magát Jasonön, így nem fog haragudni, ha most én próbálkozom. A mora fiú elindult hozzánk. A testőröknek is feltűnt, így minden mozdulatát árgus szemekkel figyelték. Nem tudom, hol lehetett a srác testőre.
- Sziasztok – köszönt egy elbűvölő mosollyal, amit Ashleynek célzott. – Csatlakozhatok?
Szőke barátnőm már bólintott is, mikor felpattantam.
- Sajnálom, de épp indulni készültünk. Bocsi.
Beckyék vették az adást, és egyből felálltak, de Asht nehezebb volt meggyőzni.
- Ok., akkor mentem – mondta az idegen, és el is tűnt.
- Ezt meg miért csináltad? – kérdezte hisztérikusan Ashley.
- Nem volt szimpatikus – hazudtam, pedig valójában Wesnek akartam adni egy esélyt.
- Gondolj bele, mit szólt volna anya, ha összeszedsz egy teljesen ismeretlen fiút – védett meg Seth.
A húga ettől csak még jobban kiakadt.
- Mennünk kéne. Mrs. Conta azt kérte, hogy érjünk vissza két órán belül. – szólt közbe Adam, Seth testőre.
Így hát visszaindultunk. Ebédeltünk, majd vért is ittunk, mivel a közelben voltak etetők. Délután kettesben hagytuk Sethéket.  Ash hamar megbékélt, így mi is jól elvoltunk.