2. fejezet

 Szuper, de én megyek és megkeresem Beckyt.

2. fejezet

A folyosón találkoztam Ashleyvel.
- Hé Ash, Sethnél találkozunk, buli lesz – mondtam neki.
- Oké, tudom. Jaj, már nagyon várom. Jason is ott lesz. Annyira helyes. Ma este az ujjaim köré csavarom – áradozott Ashley. – Szerinted melyik blúzomat vegyem fel, a pirosat, vagy a feketét? A hajamat valószínűleg kivasalom, bár nem tudom, hogy Jason a göndör, vagy egyenes hajat szereti-e.
Nem tudtam tovább hallgatni.
- Szuper, de én megyek, megkeresem Beckyt.
- Persze, menj csak– elindult a szobája felé.
Elszomorodtam, Jason az új srác, és ráadásul helyes is, ő most a fő attrakció. A lányok körül fogják ugrálni. Mindegy. Nagyon sok helyes mora srác van még errefelé, és bármelyiket megkaphatnám.
Bementem a szobámba, Becky ott ült az ágyán. Ő a szobatársam.
 
- Szia, egy óra múlva találkozunk Sethnél, tudod, csak a szokásos – világosítottam fel.
- Oké – válaszolta mosolyogva.
Nem öltöztem ki. Gyakran találkozunk a srácokkal, beszélgetünk, esetleg iszunk. Nem igazán buli, csak baráti összejövetel jellegű. Felkaptam egy zöld toppot, egy kockás sortot, és a zöld Converseemet. Hátha az ablakon kell távoznunk. Becky egy virágos ruhát választott, és egy balerina cipőt. Kettőnk közül ő a lányosabb. Szekrénye alig bírja el tervezői ruháit, szoknyáit. Én kicsit fiúsabb vagyok, gyönyörű márkás ruhákat is lehet találni a szekrényembe, de azokat csak bulikra veszem fel.
 
Elindultunk Jasonékhez. Ügyesen átsurrantunk. Ashley természetesen már ott volt, de Seth, és Cole velünk együtt futottak be. Kicsit meglepődtek, hogy Jasont is ott találják, de halottuk, hogy Seth új szobatársat kap.
- Sziasztok, srácok!  – köszönt Wes. Mindig ő volt a nagydumás, a vezér. – Ő itt Jason, ők pedig Becky, Seth és Cole. Asht és Samyt már ismered.
- Reméljük jó fej vagy, mert Seth szobája a törzshelyünk – viccelődött Cole, aki egyébként Wes szobatársa. Ők a suli másik felében laknak, mivel dampyrok.
Előkerültek a poharak, és az ital. Ashley folyton Jasonön lógott, nevetgéltek, jól elvoltak. Wes és Cole is hozzájuk csapódott. Becky és Seth egymással voltak elfoglalva, elfelejtettem megemlíteni, hogy ők járnak. Egyedül maradtam. Odamehettem volna a fiúkhoz, és Ashhez, de gondoltam nem zavarom meg őket. Egyszer csak Becky leült mellém.
-  Mért nem mész oda hozzá? – kérdezte
- Kihez?
- Hát Jasonhöz.
- Mert Ashleyvel beszélget.
- Ugyan már. Hát ennyire vak vagy? Te mindig is jobban kijöttél a fiúkkal, mint én. Nem látod? Folyton téged néz.
- De Ashley,
- Csak udvarias - vágott közbe. – Figyu, én láttam, hogy néz rád a folyosón, és azt is, ahogy te rá. Ashley holnapra kiábrándul belőle, de akkor jön egy másik lány. Rajta, még nem késő.
Rámosolyogtam. Becky volt a legjobb barátnőm. Sokkal szelídebb, kedvesebb, és naivabb, mint Ashley, és pontosan ezeket szerettem benne. Persze Ashley volt a másik barátnőm, de ő sokkal inkább vadabb. Az öccse, Seth (4 perc van köztük) visszafogott, és sokban hasonlít Beckyre, nagyon jó párost alkotnak. Elindultam a fiúkhoz, de ekkor léptek zaját hallottam meg. Tanár! Mindenki egyszerre reagált. A fiúk eltüntették a whiskyt, és a poharakat, mi pedig hárman bemásztunk a szekrénybe. Rutinosak voltunk már. Halk kopogásra lettem figyelmes. Seth kinyitotta az ajtót, ő nem ivott, így ő beszél majd.
- Mi folyik itt? – kérdezte Mr. Brendon, az állati viselkedéstan tanár.
- Csak összejöttünk egy kicsit beszélgetni – felelte Seth ártatlanul.
- Mivel péntek van, ezért maradhat a két dampyr. És a banda lány tagjai hol vannak?
- Nem tudom, lehet, hogy csajos estét tartanak – a fiúkból kitört a vihogás.
Hallottam, ahogy Mr. Brendon körbejárja a szobát. Elképzeltem, ahogy benéz az ágyak alá. Vajon nem érzi az alkohol szagot? Hát persze! Seth levegőmágus, biztos kicsit átmozgatta a szoba levegőjét. Hirtelen kinyílt a szekrényajtó. Egy pillanatra megállt bennem az ütő. Szerencsére magunkra dobáltuk Seth pólóit, így a tanár egy rendetlen ruhakupacnak nézhetett minket. Becsukta az ajtót, s én fellélegezetem. A lányok mellettem ugyanezt tették.
- Badica úr, nem biztos, hogy a megfelelő társaságot választotta. Velük könnyen bajba keveredhet – mondta Jasonnek a tanár.
- Köszönöm, majd vigyázok – felelte a fiú.
- Fél óra múlva, vége a kijárásnak. Addigra, és Handl és Brooks úr is legyenek a szobájukban. – Mr. Brendon kiment. Tetszett Jason válasza, nem volt pimasz a tanárral, mégis megvédett minket. Vártunk még fél percet, hogy minél távolabb kerüljön a veszély, majd kikászálódtunk.
- Nagyok voltatok fiúk! – kiáltotta Ashley, és máris Jason mellett termett.
- Amikor benyitott a szekrénybe, azt hittem lebukunk – mondta Seth.
- Viszont, nem akarok ünneprontó lenne, de tényleg mindjárt takarodó – szólalt meg Wes.
- Akkor, sziasztok, fiúk! – köszöntünk el Beckyvel, de Ashley még ott maradt Sethtel, és Jasonnel. 

Négyesben sétáltunk vissza, mivel a fiúknak útba esett a szobájuk. Cole Beckyvel volt elfoglalva, én pedig Wesszel beszélgettem.
- Jó fej srác ez a Jason, csak ne nyomulna rá Ashley – mondta.
- Aha. Várj, mi? Miért, mi baj van azzal, ha tetszik Ashleynek? – kérdeztem meglepetten.
Megvonta a vállát:
- Hát mondjuk azért, mert Jasonnek nem jön be Ash. Másnak viszont tetszik Ashley, de Jason miatt nem veszi észre.
Kicsit összezavarodtam.
- Hú. Te vagy a más? – kérdeztem
Egy újabb vállrángatás volt a válasz.
- De Wes, ha tetszik Ashley, miért nem mondod meg neki?
- Mert ő nemes, úgysem járna egy dampyrral.
- Jaj, ne nézd már ennyire sznobnak – volt igazság abban, amit mondott.
Elértünk a szobánkhoz, Becky bement, de én megtorpantam az ajtóban.
- Te, Wes. És ki az, aki bejön Jasonnek?- kérdeztem bizonytalanul.
Titokzatosan rám mosolygott.
- Hé, gyere már! – kiáltotta Cole.
A fiúk eltűntek, és én még mindig ott álltam az ajtóban.

1. fejezet

 
 Samantha

1. fejezet

Belenéztem a tükörbe. Sötétbarna, hullámos hajam kócosan omlott a hátamra. Mély, smaragdzöld szememből egy könnycsepp csordul le az arcomon. Pillantásom egy fényképre tévedt. Anyukám, apukám, apa testvére Nathan, és felesége Daniella, az unokatesóm Adrian, illetve én voltam rajta. Ettől csak még szomorúbb lettem. A szüleim nem rég haltak meg srtigatámadás miatt. Én nem voltam otthon, szerencsére. Vagy talán mégsem? Minden sokkal könnyebb lenne, ha én is halott 
lennék.

Apám a tekintélyes Ivashkov uralkodói családból származott. Szőke, egyenes haja, smaragdzöld szemei erős kontrasztot alkottak anyám fekete, göndör haja, barna szemei, és szeplős arca között. Anyám egyébként nem nemesi családból való. A szememet egyértelműen apámtól, arcomat anyámtól örököltem, de a hajamat honnan szedtem?
Pár hónapja srtigatámadás áldozatai lettek, s velük együtt a két testőrünk is meghalt. Nem sokat találkoztam a szüleimmel, mivel nagyon sokat dolgoztak, s ha a sulimban szünet volt, akkor sem voltak mindig itthon. Ezzel, jár, ha valaki nemes. De szerettem őket, s nagyon hiányoznak nekem.

Nathan Ivashkov a nagybácsim. 10 éve nem láttam, mondjuk, annyira nem hiányzik. Régebben, mikor csupán 6 éves voltam, Adrian pedig 13 sokat találkoztunk velük, például együtt ebédeltünk. De egyik nap Nathan, és apa valamin nagyon csúnyán összekaptak, s azóta nem hallottam felőlük. Egyedül Adrian hiányzott. Rengeteg fogadásra, nemesi összejövetelekre jártunk a szüleimmel, csodálkozom, hogy nem futottunk össze a nagybácsimékkal. Van egy olyan érzésem, hogy nem véletlenül. Akárhányszor érdeklődtem utánuk, apám csak ennyit mondott: felejtsd el őket! Nathan nem rég felkeresett, hogy látogassam, meg, s ha bármire szükségem van, forduljak hozzá. Jobb később, mint soha. Biztos vagyok benne, hogy a szüleimnek nyomós indokuk volt rá, hogy eltiltottak tőlük. De mégis, annyira szeretném látni Adriant.  

Ráadásul az osztálytársaim legtöbbje már szakosodott valamelyik elemre, de én még nem. Tűzre szeretnék, és akkor meg tanulhatnék vele harcolni, és ölhetnék strigákat. Utálom őket, bár ne is lennének. Amúgy Riversideba járok iskolába. Nagyon kevés mora szent van, így nekünk már nem jutott, egyszerűen csak a Riverside-i akadémia vagyunk. Az időjárás nem túl jó, mert meleg, és napos, de legalább a strigáktól nem kell tartanunk annyira. Amikor az embereknek nappal van, nekünk éjszaka, így szinte sohasem kell napon lennünk. A sulink kicsi, de jól felszerelt. 

- Samantha! – kiabálta egy ismerős hang. – Gyere már, ezt látnod kell!
Odabotorkáltam az ajtóhoz, és kinyitottam. Ashley Conta, a barátnőm állt előttem. Szőke, göndör haját copfba fogta, sötétkék szemei pedig izgatottan csillogtak.
- Mi történt? Valakinek sikerült becsempésznie egy üveg baracklikőrt? – kérdeztem cinikusan.
Ashley csak a szemeit forgatta:
- Új srác jött a suliba, egy Badica.
- Ez volt a második tippem. – vágtam rá.
- Na, kezdj valamit a hajaddal, aztán gyere le az ebédlőhöz – egy pillanat múlva Ashley már el is tűnt.
Sóhajtottam egyet. Itt nincs ideje a vámpírnak önsajnálatba temetkezni. Reméltem, hogy valami izgalmas történt. Egy Badica. Gondoltam, egy nem nemes mora fiú nem ért volna ennyi felhajtást. Utáltam a játszmákat, amik a nemesek között folytak. Kicsi korom óta ebben nőttem fel, de mégsem szerettem. Jó pofizni olyanokkal, akikről tudom, hogy ha érdekeik azt kívánják, hátba szúrnának. Minden a hatalomról szól. Megszoktam, hogy bármit megvehetek, amit csak akarok, és azt csinálok, amihez kedvem van. Ivashkov révén befolyásos voltam. Ráadásul bűbájt is ügyesen használtam, de ehhez, csak végszükség esetén folyamodtam. Valahogy volt egy olyan kisugárzásom, ami miatt az emberek bűbáj nélkül is hallgattak rám. Érdekes. Szerencsére sikerült magam köré gyűjtenem néhány nemest, akikben megbíztam, és a barátaim lettek. Közöttük van Ashley, Becky és Seth. Illetve két dampyr srác, Wes, és Cole. A szüleim erre neveltek, kapcsolatot építeni, már fiatalon. Persze, semmi bajom az átlag morákkal, velük is jól kijövök, s bulizni is szoktunk együtt, de igazi barátaim mégiscsak uralkodói családból szármáznak (kivéve a két testőrtanoncot).

Ezalatt végeztem a fésülködéssel, felkaptam a pink Converse-emet (nem tudom, említettem-e, hogy szüleim igen gazdagok voltak) és elindultam az ebédlő felé. Útközben összefutottam Wesszel, Colelal és Sethtel az imént említett banda fiú tagjaival. Wes Handl jádezöld szemű, világos barna hajú dampyr. Biztosan egy Dashkov volt az apja. Magas, jóképű, és vicces. Cole Brooks, szintén dampyr: Fekete haj, fekete szemek, ő közülünk a legbevállalósabb, és nagyon bírom. Seth Conta Ash ikertestvére (mora), szőke haja egy árnyalatnyival sötétebb, mint testvéréé, de szemei ugyanolyan sötétkék.
- Hé Samy!- kiáltotta Wes. – Szólj Beckynek, és Ashnek, egy óra múlva találkozunk Seth szobájában.
- Mit szereztetek, JD-t?
- Mi mást? – röhögött Seth
- Lesz ott más is, vagy csak a banda? – kérdeztem
- Csak mi – Vágta rá Cole, majd gonoszul elvigyorodott. – Vagy szóljak Tylernek is?
A fiúk röhögő görcsöt kaptak. Tyler az előző buli megpróbált megcsókolni, de én felpofoztam.
- Na jó, mielőtt megfulladtok, én lelépek – már csak egy lépcső választott el az ebédlőtől, de a kardigánom cipzárjával vacakoltam, és nem néztem az orrom elé. Valakinek nekiütköztem.

- Jaj, bocsi nem figyeltem. – mondtam, majd felpillantottam az illetőre. Jég kék szemei egyből feltűntek, s karamell színű hajával kiegészülve, nagyon jól mutattak. Kifejezetten jóképűnek mora srácba futottam bele.
- Semmi baj, én nem figyeltem. Amúgy Jason Badica vagyok – mutatkozott be, és kezet ráztam vele.
- Samantha Ivashkov – válaszoltam, s láttam, ahogy diszkréten végigmér.
- Csak egy Ivashkovnak lehet ilyen gyönyörű, smaragdzöld szeme. - elpirultam
- És egy Ozerának, Zeklosnak, illetve Badicának lehet jégkék szeme. – vágtam vissza, mire halvány mosoly jelent meg arcán.
- Nem tudod, hol van a 29-es szoba?- kérdezte végül.
- De, gyere, megmutatom.
Elindultunk, és észrevettem vörös hajú, barna szemű mora barátnőmet, Becky Vodát, ahogy rám kacsint, s én rámosolyogtam.
- Melyik iskolából jöttél? – kérdeztem.
- A Szent Vlagyimirből – válaszolta. – Ideköltöztek a nagyszüleim a közelbe. Ez az iskola sokkal kisebb, és ahogy látom, kevesebb diák jár ide.
- És tanárból sincs sok, úgyhogy vigyázz, mert felismernek.
Ezen nevetett, tetszett, ahogy nevet, őszinte volt.
- Ez úgy hangzik, mintha lenne tapasztalatod e téren.
- Hát, nem mondanám, hogy minden szabályt betartok. Van egy bandám, és elég zűrösek vagyunk. Erről jut eszembe, ma este buli lesz, a szobádban találkozunk.
- Igen, nem is tudtam. Kit hívtam meg? – folytatta a viccelődést.
- Hát, Sethtet, mert ugye ő a szobatársad, és még pár havert.
Eközben odaértünk a szobája elé. Bekopogtam.
- És téged meghívtalak? – kérdezte.
- Meg.
- Akkor érdemes lesz elmenni – mielőtt bármit mondhattam volna, Wes kinyitotta az ajtót.
- Samy! Kicsit korán jöttél. Á, szia, te vagy Seth új szobatársa, ugye? – fordult Jason felé. – Seth nincs itt, így én vagyok a fogadóbizottság.
- Jason Badica.
- Wes Handl. – kezet ráztak.
- Szóltál már a többieknek? – kérdezte Wes, miközben az ajtószélének támaszkodott.
- Nem, elfoglalt voltam.
- Igen, azt látom. – Jasonre nézett, s szemtelenül vigyorgott. Elvörösödtem, s bokán rúgtam. - Magatokra hagylak. –Bement a szobába, képes lettem volna megfojtani.
- Örülök, hogy megismertelek. – mondta Jason.
- Én is.
- Akkor, szia.
- Szia.
Elindultam, hogy megkeressem Beckyt, és Ashleyt, de gondolataim messze jártak.

Bevezető

 Samantha

Ezt a blogot Vámpír Akadémia mániám miatt hoztam létre. Samantha lesz a főszereplő, de találkozhattok majd egy-két ismert VA-s karakterrel is. Főképp Samy és bandája köré épül a történet, de kedvencemnek, Adriannek is fontos szerepe lesz, és gyakran előkerül majd.

 Rose, egy dampyr szemszögéből megismerhettük a vámpír iskolát.
 Sydney, egy ember szemszögéből az ember iskolát.
 De egy mora (ráadásul uralkodó családból származó) lány egész másképp viszonyul a dolgokhoz. A következő fejezetekben Sissy életébe pillanthatunk be. Bandájával az élet egyszerű, és szórakoztató. De szülei meghalnak. Nathan, a nagybátyja 10 év után előkerül. Rajta keresztül Samy felveheti a kapcsolatot Adrian Ivashkovval, s az is kiderül, milyen rokoni kapcsolatban állnak egymással. Hogy miért nem láthatták egymást 10 évig, arra is fény derül. Illetev arra, hogy főszereplőnk mire szakosodik. Egy helyes mora srác is előbukkan, tovább bonyolítva a dolgokat. Ráadásul a "bandában" is kezdenek komplikálttá válni a viszonyok. És hogy Samanthából, hogy lett Sissy? Mit gondoltok, kitől kaphatta ez a becenevet? Igen, sejthetitek, de azt biztos nem, hogy miért pont Sissy.
Az elején még csak Samyt, és barátait ismerhetitek meg, de Adrianre sem kell sokat várni.
Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket!
Lana