3. fejezet

Josh

3. fejezet

Este sokáig fent voltam. Jasonön gondolkodtam. Eszembe jutottak jégkék szemei, amikben könnyen el lehet veszni. Karamell színű haja, ami mesterien rendezetlenül áll. Vajon milyen érzés lehet, ha megölel, vagy megcsókol? Állítsd le magad Samantha. És ott van Ashley is. Vajon észreveszi majd, hogy Wes milyen érzelmeket táplál iránta? És ha igen, tudja majd viszonozni? Milyen vak voltam, hogy nem láttam! Beckynek igaza van, mostanában nem vagyok toppon. Ránéztem az órára, most már ideje lesz aludnom. Lehunytam a szemem, és álomba merültem.

Másnap kissé álmosan ébredtem. Becky már fönt volt, fésülködött. Felkaptam egy sötétzöld hosszú pólót, egy fehér leggingset, és a zöld tornacipőmet. Mostanában előnyben részesítem a sötétzöld cuccokat, mert kiemelik a szememet (ami tetszik Jasonnek). Leheletnyi sminket tettem fel. A hajammal nem foglalkoztam sokat, kibontva hagytam.

Beckyvel elindultunk az etetők felé.
- Annyira várom már az elementál mágiát. – mondta lelkesen. – Imádom, hogy vízre szakosodtam.
Elszomorodtam. Seth levegőmágus, Becky víz, Ashley pedig föld. De jó lenne, ha én tűzre szakosodnék, akkor minden elemből lenne egy a csapatban. Illetve Jasonnek nem tudom, hogy mi az eleme, majd megkérdezem tőle. Becky észrevette, hogy nem szólalok meg.
- Ne aggódj, biztos csak későn érő vagy – vígasztalt. – Vagy izé lehet, hogy te az üm, lélekre fogsz szakosodni.
. Tudod, mit gondolok róla – forgattam a szemeimet.
- De Vasilisa királynő is lélekhasználó, és tud gyógyítani.
- Hiszem, ha látom.
Becky még mondani akart valamit, de akkor Seth hozzánk csapódott. Megpuszilta barátnőjét, aki elpirult. Köszönt nekem, majd a kezembe nyomott egy levelet.
- Köszi, de ezt hogy került hozzád? – kérdeztem. Rég kaptam már levelet, hisz már létezik e-mail.
- Egy titkárnő azt mondta, hogy adjam át neked.
 
Elértünk az etetőkhöz, s felírták e nevünket. Engem rögtön szólítottak. Egy fiatal lányt kaptam, akinek, feltételezem, hogy én lehettem az első vendége ma. Nem néztem le az etetőket, mint a legtöbb nemes, de nem értettem, hogy képesek így élni. Nem beszélgettünk, ő várt a harapásra, én pedig éhes voltam. Ittam, majd amikor befejeztem megvártam a többieket. Besétáltunk az ebédlőbe.
- Ó, Seth, Jason hol van? - érdeklődtem.
- Elutazott - felelte. – Kérdeztem, hogy nincs-e kedve átjönni, de azt mondta, hogy a szünet végéig programja lesz.
Kicsit csalódott lettem. Szombat van, így mától elkezdődött a szünet. Az akadémia diákjai elutaztak a szüleikhez, rokonaikhoz, barátaikhoz. Régebben ilyenkor hazamentem, de a szüleim nélkül ez nem lehetséges. A barátaim ma mennek el. Hétfőn és kedden Beckynél leszek, szerdán és csütörtökön Ashnél (Becky pedig átjön Sethhez). Pénteken az egész banda elutazik Weshez, akinek az anyukája megengedte, hogy egy napot náluk töltsünk. Hétvégére pedig már mindenki visszajön, így az akadémián fogunk randalírozni. Ebben a két napban a hozzátartozók ideutazhatnak, és lesz egy bál. Ez azt jelenti, hogy csupán két napot leszek itt egyedül. Megérkeztek a többiek is.
- Mi van Ash, csak nem vigyáznod kell a tökéletes alakodra? – kérdezte Wes. Ashley (Beckyhez, és hozzám hasonlóan) csak egy müzli szeletet majszolgatott. Általában vér után nem vagyunk éhesek. Ash nem vette észre Wes rejtett bókját, csak megvonta a vállát. A két dampyr srác tányérján 4 pirítós, 3 fánk, és 2 szendvics sorakozott, hát igen, ők tudnak enni. Szőke hajú barátnőm szokatlanul kedvetlen volt, így megkérdeztem, hogy mi a baja.
- Tegnap Jason udvariasan közölte velem, hogy nem érdeklem – válaszolta.
Egy pillanatra boldogság futott rajtam végig, de aztán rászóltam magamra. Nem örülhetek, annak, hogy a barátnőmet kikosarazták. Bármennyire is tetszett Jason, sajnáltam Asht.
- Ó, az rossz. De gondolj arra, hogy hamarosan láthatod anyukádékat – próbáltam megvigasztalni, ami sikerült, mert egy mosoly villant meg az arcán.
- Igen, már alig várom. Rég láttam őket. És anyuval biztos elmegyünk egy csajos shoppingolásra. – igen, ez volt Ashley, egy vásárlás gondoltat bármikor fel tudta vidítani.
Seth elkaphatta a beszélgetés végét, mert grimaszolt egyet.
- Ti addig foci meccset nézetek apával, vagy valami – válaszolta a nővére.
 
Abba kellett hagynunk a beszélgetést, mert először az ikrekért, majd Beckyért, s végül a Colékért jöttek. Mindenkitől elbúcsúztam majd felmentem a szobámba.

Már megint hiányoztak a szüleim. De eszembe jutott a levél, ami eddig a táskámban bújt meg. Felbontottam. Nagy meglepetésemre Nathan írt.

Kedves Samantha!

Ha jól értesültem, az iskoládban elkezdődött a szünet. Szeretnélek meghívni az otthonomba, maradhatsz, ameddig csak akarsz! A barátaidat is hozhatod. A szüleiddel történt tragédia óta kötelességemnek érzem, hogy támogassalak! Kérlek, értesíts, ha meghoztad döntésed!

Nathan bácsikád

A levél alján egy telefonszámot pillantottam meg. Vettem egy mély levegőt, majd előkaptam a telefonomat, és beírtam a számot. Egy unott férfihang szólt bele.
- Igen? – kérdezte.
- Szia, Samantha vagyok – válaszoltam
- Ó, szia Samantha. – a hangja egyből barátságosabbá vált. – Hogy döntöttél?
Még egyszer átgondoltam. Nagyon akarja, hogy elmenjek hozzá. Hogy miért, és, hogy mi történt 10 évvel ezelőtt, csak egy módon tudhatom meg, ha találkozok vele.
- Csak holnap tudnék hozzád elutazni, és csak estig maradhatnék.
- Ó, ez nagyszerű. Elküldöm érted az egyik udvari repülőt. Ha 10 órára leszáll a sulidnál, az megfelel?
Tényleg, Nathan Pennsylvániában lakik, a királyi udvarban.
- Igen.
- Jó, akkor délre megérkezel. Együtt ebédelhetünk. Hozol valakit magaddal?
- Csak a testőrömet.
- Rendben. Örülök, hogy meglátogatsz. Sajnos mennem kell egy megbeszélésre, szia Samantha.
- Köszönöm a meghívást. Szia.

Ez az! Megcsináltam, annyi év után végre találkozhatok Adriannal. Kicsit bűntudatom lett, hisz a szüleim távol tartottak Nathantől. De azt nem mondták, hogy nem találkozhatok vele. Arra természetesen nem voltak felkészülve, hogy meghalnak. Szerintem megértenék. Valaki kopogott az ajtómon.

Kinyitottam, és egy testőrt pillantottam meg. Olyan 22 éves lehetett, magas volt, és iszonyúan izmos. Világosbarna hajú, és kékeszöld szemű.
- Szia, te vagy Samantha, ugye? – kérdezte
- Igen.
- Én Josh vagyok. Engem jelöltek ki melléd testőrnek, amíg nem vagy az akadémia területén.
- Nagyon örülök Josh. – mondtam udvariasan. Tudtam róla, hogy testőrt küldenek, és örültem, hogy egy ilyen jó pasit kaptam.
- Kérlek, értesíts majd, hogy mikor indulsz.
- Holnap reggel tízkor.
- Rendben. Addig is, ha nincs rám szükséged, én megyek. Ha bármi baj van, megtalálsz a testőröknél. 57-es szoba.
- Rendben, menj nyugodtam.
- Szia.
- Szia.
Egy szempillantás alatt eltűnt. Kinyitottam a szekrényemet, és elkezdtem csomagolni.