9. fejezet

9. fejezet

Adrian észhez térített. Elhatároztam, hogy megkérdezem Jessetől, hogy mi történt. És ha hazudik nekem, akkor kidobom. A bandával a szobánknál fogunk találkozni, Adriannel pedig lent.

Josh az ajtóm előtt állt, elegáns testőri egyenruhában.
- Te nem öltözöl ki? – kérdeztem mosolyogva.
- Nekem az a dolgom, hogy megvédjelek, nem az, hogy táncoljak.
- De velem táncolsz, ha megkérlek?
- Szívesen, de botlábú vagyok!
Ash és Becky már a szobámban voltak, mikor benyitottam.
- Na, beszéltél Adriannel?  - kérdezte szőke barátnőm.
- Igen, és elmondta, hogy Jesse mekkora egy szemét.
- Nekem már az elejétől antiszimpatikus volt!
- De hát nem is találkoztál vele! – vágott közbe Becky, mire jót nevettünk.
Elkezdtünk készülődni. Hullámos hajamat göndör fürtökbe csavartam, és hagytam, hagy omoljon le féloldalasan a vállamra. Ashley sötétszőke haját bonyolultan befontuk.  Becky vörös loboncát pedig kontyba kötötte fel, de egy tincset szabadon hagyott. Ezután gyönyörű sminket varázsoltunk magunknak. Utána kisebb-nagyobb nehézségek árán bebújtunk a ruháinkba. Már csak a cipő, és az ékszerek voltak hátra, majd elkészültünk. Ashley a sötétkék, rózsás ruhájához rózsás arany ékszereket választott, Becky pedig ezüst kiegészítőket a barackszínű ruhájához. Én is felvettem a gyémánt ékszereimet, illetve a sötétzöld magas sarkúmat. Mindhárman nagyon csinosak voltunk, és már alig vártunk, hogy láthassuk a fiúkat szmokingban. Valahogy nehéz elképzelni a testőrtanoncokat elegánsan.
Leoltottuk a lámpákat, majd becsuktuk magunk mögött az ajtót.

- Azta lányok! Nagyon csinosak vagytok! – dicsért meg minket Josh. Megköszöntük.
A folyosó végéről egy füttyszó hallatszott, természetesen Westől. A fiúk is befutottak. Mind nagyon jól néztek ki szmokingban.
- Kik ezek a szép lányok?! – viccelődött Cole.
- Wow, fiúk! Észbontóak vagytok szmokingban! – dicsértem meg őket, mire büszkén kihúzták magukat.
Seth átkarolta barátnőjét, s fülébe suttogta:
- Lélegzetelállító vagy!
Becky elpirult, majd megcsókolták egymást. Nagy meglepetésemre Ashley belekarolt Wesbe.
- Nem volt senki, akivel menjek, és Wes felajánlotta, hogy elkísér – magyarázta zavartan Ashley, Wes pedig csak büszkén vigyorgott. Tudtam, hogy Ashleyt legalább a fél iskola elhívta, úgyhogy csak mosolyogtam.
- Kár, hogy neked már van kísérőd! – kacsintott rám Cole.
- Josh, kérlek, menj velük! 5 perc múlva én is ott vagyok, csak van egy kis elintéznivalóm. – mondtam a testőrömnek.
- Legutóbb, is mi történt, mikor egyedül hagytalak! – válaszolt.
- Öt perc, ha addig nem megyek utánatok, akkor baj van.
- Öt, nem több – adta meg magát, mire bólintottam.
- Csak ügyesen! – mondta Becky, majd lementek.

Idegesen lépkedtem egyik lábamról a másikra. Jesse megérkezett, majd egy kaján vigyorral végigmért.
- Nagyon jól nézel ki – mondta, majd megpróbált megcsókolni, de én elhúzódtam.
- Beszélnem kell veled!
- Mondjad!
- Igaz, hogy szemétkedtél Lissával és Rosezal, még a Szent Vlagyimirban? – kérdeztem.
- Olyan régen volt, ki emlékszik már – mondta negédesen, karjait a csípőmre tette, és újra megpróbált megcsókolni.
- Tényleg azt terjeszteted Roseról, hogy lefeküdt veled? – nem adtam meg magam.
- Ilyeneket mégis honnan veszel?
- És volt egy hülye csoportod, és miattatok megtört a védelmező kör? – tettem fel egy újabb kérdést.
- Elég! – kiáltotta dühösen, és a falnak nyomott. Lefogta a két kezemet, s nem hagyott szabadulni.
- Eressz el! – kiáltottam.
- Csókolj meg! – ajkai mohón falták, az enyémet, s én ellenkeztem, de nem tudtam kiszabadulni.
- Szállj le róla! – hallattam meg az ismerős hangot. Jason lerántotta rólam Jesset, majd behúzott neki. Jesse arca eltorzult a fájdalomtól, de már készült visszavágni. Jesse három évvel idősebb volt Jasonnél, és jóval agresszívabb. Féltem, hogy ha harcra kerül a sor, akkor ő győz. De Jason nem félt. Védelmezően elém állt, s izmai megfeszültek, még a szmokingon keresztül is láttam. Egy átlag moránál sokkal izmosabb volt, s ezt csak most vettem észre. Jesse már épp felemelte a kezét, de Josh elkapta. Félrelökte a fiút, s láttam, hogy hatalmas önuralom kellett hozzá, hogy ne húzzon be ős is neki egyet.
- Kotródj innen, még megteheted! – kiabált rá a testőröm.
- Kellesz a fenének! Találok nálad százszor jobbat! – kiáltotta oda nekem.
Nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy visszaszóljak. Jason mellettem ökölbe szorította a kezét.
- Nyugi – tettem a mellkasára a kezemet –, nem éri meg!
Jégkék szemei megadóan néztek rám, majd bólintott. Jesse látva, hogy semmit sem ér, elhordta magát.
Utána megérkeztek a többiek. Adrian is velük volt.
- Mi történt? – kérdezte Becky
- Jól vagy? – jött a kérdés Westől.
- Jól vagyok, hála Jasonnek és Joshnak. Jesse elvesztette a fejét.
- Hagyjuk őket egy kicsit kettesben! – mondta Adrian, én pedig hálásan rápillantottam. Josh megbízott Jasonben, így ott hagytak minket.
- Köszönöm – mondtam Jasonnek.
- Nincs mit. Ugye, nem bántott? – kérdezte aggodalmasan.
- Nem, időben érkeztél.
- Figyelj, amit a folyosón láttál
- Nem kell magyarázkodnod. Legyetek boldogok! – mondtam, majd megfordultam. Egy könnycsepp folyt le az arcomon. Elkapta a csuklómat, és maga felé fordított. Letörölte a könnycseppet, majd kezét az állam alá csúsztatta, hogy a szemébe nézzek. Elpirultam a jégkék szemek láttám.
- Ő csókolt meg engem, én nem akartam.  – kezeit csípőm köré fonta, homlokát pedig a az enyémnek döntötte.
Megcsókoltam, s ő gyengéden viszonozta. Jóleső bizsergés futott végig a gerincemen. Ez hiányzott Jesse csókjából. Én Jasont szerettem és nem őt.
- Mondtam már, hogy gyönyörű vagy? – kérdezte, majd karját a derekam köré fonta.
- Köszönöm. – mondtam, miközben megigazítottam a csokornyakkendőjét – Neked pedig nagyon jól áll a szmoking.
Lábujjhegyre álltam, hogy újra megcsókoljam, mikor valaki megköszörülte a torkát.
- Srácok, nem akartam megzavarni a turbékolásotokat, de két perc múlva kezdődik a bál! – vigyorgott Cole.
- Ideje lenne már szerezned egy barátnőt! – vágtam vissza neki, miközben elindultunk.
- Tényleg, nem hívtál meg senkit? – kérdezte Jason.
- Basszus! – kapott a homlokához a testőrtanonc – Akkor ezt felejtettem el!
Eközben odaértünk a többiekhez, így jót nevettünk Coleon.

Természetesen már mindenki bent volt az ebédlőben, csak mi futottunk be az utolsó pillanatban. Nagyokat pislogtam, miközben körbenéztem. El sem hittem, hogy itt szoktunk vajas kenyeret enni. Az asztalokat félretolták, és mindegyiket elegáns fehér terítő, bordó virágok, és különböző ínyenc falatok díszítették. A függönyök színei harmonizáltak a terítőkkel. Az egész teremben elegánsan öltözött vámpírok beszélgettek csoportokba rendeződve. Az igazgató fellépett a mikrofonhoz, és kicsit megkocogtatta, ezzel magára vonva a figyelmet.

- Nagy szeretettel köszöntöm a kedves szülőket, hozzátartozókat, tanárokat és persze a gyerekeket a riversidei iskola tavaszi bálján. – töltötte meg mély hangja a termet. – Régi hagyomány iskolánkban ez a bál. Minden évben megrendezzük, hogy a hozzátartozók és a gyerekek eltölthessenek együtt egy kellemes estét biztonságosan. Ez már a 73 alkalom. Nem is szaporítanám tovább a szót, jó szórakozást kívánok mindenkinek!

Halkan megtapsoltuk, majd a zenekar elkezdett játszani. Pincérek kezdték el felszolgálni az italokat. Néhány bátrabb pár már táncolt. Becky és Seth is köztük volt. Mosolyogva néztem őket. Adrian elment pár pohár pezsgőért. Wes és Cole is megpróbált italt szerezni, de nem adtak nekik, így telerakták a tányérjukat mindennel, amit találtak.
- Fiúk, egy órája volt vacsora! – nézte őket hitetlenkedve Ashley.
- Ki kell használni az alkalmat – válaszolta két falat között Cole. Hiába, attól még hogy szmokingban van, még Cole marad.
- Nem kérdezed meg, hogy akarok-e táncolni? – fordult Wes felé Ashley.
- Nem. – vágta rá azonnal a testőrtanonc, mire Ash bokán rúgta – Úgy értem, táncolunk?
Mosolyogva néztem utánuk, majd Jason felé fordultam.
- Hölgyem, szabad egy táncra? – nyújtotta felém elegánsan a kezét.
- Persze uram – válaszoltam miközben megfogtam a kezét.
- Srácok, eszem! – grimaszolt Cole.
Otthagytuk, és elindultunk a tánctérre.