7. fejezet
Reggel kissé álmosan ébredtünk. Korán keltünk, mert minél hamarabb vissza
akartunk érni az akadémiára. Nem mintha annyira hiányzott volna a suli, csak
Becky szülei délre jöttek az iskolához, így nekünk is oda kellett érnünk
addigra. Reggelizünk, elköszöntünk Wes anyukájától, aztán elindultunk.
Épp, hogy befértünk két kocsiba. Az egyikben Wes,
Ashley és a testőre, én, és a testőröm ültünk. A másikban pedig Cole, Seth,
Becky és a testőreik. Az út hosszú volt, két és fél óra. Mindannyian aludtunk
(persze a felnőttek nem), feltételezem a másik kocsiban is így tettek a
többiek. Jó buli volt, az tuti. Mikor felébredtem, már az akadémián voltunk.
Még csak most kezdtek el szállingózni a vendégek, de
máris nagy volt a kavarodás. Az érkezőknek be kellett regisztrálniuk, majd
megmutatták nekik a szobájukat. Nem is értettem, hogy egy ilyen kis iskolában
hogyan fér majd el annyi vendég. Mindenki csak 3 rokont hívhatott meg,
és sokan nem aludtak itt, hanem a bál után közvetlenül hazamentek.
Beckyvel felmentünk a szobánkba és letettük a
csomagjainkat. Hamarosan kopogtak az ajtónkon. Seth volt az.
- Jöttök az etetőkhöz? – kérdezte.
- Persze – felelte Becky.
- Menjetek csak, majd utánatok megyek – mondtam nekik.
Gyorsan átöltöztem, mert kényelmetlen volt a pólóm. Bezártam a szobánkat, aztán elindultam.
Valaki megállított a lépcsőnél.
- Szia, nem tudod véletlenül, hogy hol vannak az etetők? – kérdezte.
Egy mora srác volt. Magas, barna bőrű, sötétkék szemű, a haja pedig bronzszínű. Wow, kifejezetten jóképűnek találtam. Viszont idősebb volt nálam, minimum 18 éves lehetett.
- De, én is odamegyek. Gyere velem. – feleltem.
- Jesse Zeklos vagyok – mutatkozott be egy szexi mosollyal.
- Samantha Ivashkov – mondtam.
- Te idejársz? – kérdezte.
- Igen. Te kinek a rokona vagy? Hátha ismerem.
- Mitch Zeklos unokatestvére vagyok.
- Igen, megvan. Kettővel fölöttem jár.
Mitch egy igazi bunkó volt. Egyszer beszólt nekünk, de a Wesék lerendezték.
Eközben megérkeztünk az etetőkhöz, akik most kétszer annyian voltak. Felírták a nevünket.
- Hallom, lesz egy bál. Van már kísérőd?
- Nincs.
Akart volna még valamit kérdezni tőlem, de pont szólítottak. Elköszöntem tőle, majd mentem inni. Szerintem el akart hívni. A korosztályomban mindig is felkeltettem a fiúk figyelmét. Egyrészt, mert befolyásos Ivashkov vagyok, másrészt pedig többnek nézek ki, mint 16. Néhány felsőbb éves is próbálkozott már, de nem érdekeltek. Ha meg valami gáz volt, akkor Cole és Wes megvédett. Nagyon szexinek találtam Jesset, de 10 percnyi ismeretség után nem mennék el vele a bálba. Erről jut eszembe, meg kell keresnem Jasont.
- Jöttök az etetőkhöz? – kérdezte.
- Persze – felelte Becky.
- Menjetek csak, majd utánatok megyek – mondtam nekik.
Gyorsan átöltöztem, mert kényelmetlen volt a pólóm. Bezártam a szobánkat, aztán elindultam.
Valaki megállított a lépcsőnél.
- Szia, nem tudod véletlenül, hogy hol vannak az etetők? – kérdezte.
Egy mora srác volt. Magas, barna bőrű, sötétkék szemű, a haja pedig bronzszínű. Wow, kifejezetten jóképűnek találtam. Viszont idősebb volt nálam, minimum 18 éves lehetett.
- De, én is odamegyek. Gyere velem. – feleltem.
- Jesse Zeklos vagyok – mutatkozott be egy szexi mosollyal.
- Samantha Ivashkov – mondtam.
- Te idejársz? – kérdezte.
- Igen. Te kinek a rokona vagy? Hátha ismerem.
- Mitch Zeklos unokatestvére vagyok.
- Igen, megvan. Kettővel fölöttem jár.
Mitch egy igazi bunkó volt. Egyszer beszólt nekünk, de a Wesék lerendezték.
Eközben megérkeztünk az etetőkhöz, akik most kétszer annyian voltak. Felírták a nevünket.
- Hallom, lesz egy bál. Van már kísérőd?
- Nincs.
Akart volna még valamit kérdezni tőlem, de pont szólítottak. Elköszöntem tőle, majd mentem inni. Szerintem el akart hívni. A korosztályomban mindig is felkeltettem a fiúk figyelmét. Egyrészt, mert befolyásos Ivashkov vagyok, másrészt pedig többnek nézek ki, mint 16. Néhány felsőbb éves is próbálkozott már, de nem érdekeltek. Ha meg valami gáz volt, akkor Cole és Wes megvédett. Nagyon szexinek találtam Jesset, de 10 percnyi ismeretség után nem mennék el vele a bálba. Erről jut eszembe, meg kell keresnem Jasont.
A főbejárathoz siettem. Óriási nagy kavarodás volt. Alig
lehetett elférni a sok rokontól, és testőreiktől. Átverekedtem magam (persze
nem szószerint) a tömegen, és megtaláltam a bandát.
- Á, hát itt vagy. Már nem tudtam hol lehetsz – üdvözölt Becky.
- Csak összefutottam egy helyes sráccal és elkísértem az etetőkhöz. Majd ettem, aztán megkerestelek titeket.
Becky felvonta a szemöldökét. Aztán meglátta Mr. és Mrs. Vodát, illetve Simont. Köszöntem nekik, majd ott maradtam az ikrekkel. 20 percen belül megérkeztek a szüleik. Ashék felkísérték őket a szobájukba. Kicsit összeszorult a szívem, mivel hozzám már nem jöhettek a szüleim. Nathan valami tárgyaláson volt, de nem bántam. Így hát elindultam vissza.
- Sissy! – kiáltotta valaki.
Sissy? Nem hívtak így 10 éve, és akkor is csak ő hívott így. Megfordultam, és Adriant pillantottam meg.
Azonnal a
nyakába ugrottam. Hosszú percekig öleltem, majd eszembe jutott, hogy kicsit
útban vagyunk.
- Gyere! – mondtam neki, és elvezettem egy nyugodtabb részre.
Végre volt időm megnézni. 10 éve nem láttam. A 13 éves kamaszból férfi lett. Magas volt, izmos, és jóképű. Az enyémmel megegyező színű sötétbarna haja mesterien rendezetlenül állt. A szemei pedig pontosan olyan smaragdzöldek voltak, mint az enyéim. Láttam, ahogy ő is engem vizsgál. Mikor utoljára látott, még csak elsős se voltam.
- Azta Sissy! Nagyon csinos vagy, kész nő lettél! – bókolt.
- Köszönöm. Te is megváltoztál. Már nem vagy az a nyurga kamasz, hanem egy kifejezetten jóképű pasi lettél.
Rám mosolygott, és én megint megöleltem. Annyira hiányzott.
- De hogy kerülsz ide? – kérdeztem.
- Miért, talán nem örülsz? – szórakozott.
- Úgy nézek én ki, mint aki szomorú?
- Apámnak annyira lelkiismeret furdalása volt, hogy nem tud eljönni, hogy szólt nekem.
- Ez rendes volt tőle.
Adrian grimaszolt egyet.
- Nem foglaltam neked szobát, de talán még meg tudjuk oldani.
Odamentünk a portáshoz, aki ebben a kavalkádban, szinte azt sem tudta, hol áll a feje.
- Elnézés! Elfelejtettem helyet foglalni az unokatestvéremnek. Nem tudna neki egy szobát keresni, kérem? – kérdeztem.
- Telt házunk van. Már egy héttel ezelőtt le kellett adni, hogy hány vendég érkezik. Most álljanak félre, nagy a sor – vetette oda, miközben elintézett egy telefont.
- Csak van még egy hely - türelmetlenkedtem.
- A szabályok önre is vonatkoznak Miss Ivashkov – ejtette ki gúnnyal a nevemet.
- Na ide figyeljen- kezdtem bele, de Adrian félbeszakított.
- Biztos talál még valahol egy üres szobát – mondta kedvesen, s észrevettem, hogy bűbájt használt. A nőre egyből hatott.
- Az 56-os szoba most üresedett meg. Itt a kulcs.
- Köszönöm.
Elindultunk a nehezen megszerzett szoba felé.
- Te bűbájt használtál! – mondtam neki, mire ő rám kacsintott.
- Hé, Samy! – kiáltotta egy ismerős hang, Wesé. Cole is vele volt. Meglepődtek, mikor megpillantották Adriant, aki csak lazán vigyorgott.
- A barátaid? – kérdezte.
- Igen. Srácok, ő itt az unokatesóm. Adrian, ők itt pedig Wes és Cole.
Kezet ráztak.
- Nagyon hasonlítotok. Egy pillanatra azt hittem, hogy a bátyád – mondta Cole.
- Jöttök már? – kérdezte Ash, aki az imént jelent meg. Amint meglátta, hogy kivel beszélünk elállt a szava. Elismerően nézett végig Adrianen, aki halkan kuncogott. Ráadásul még Becky és Seth is befutott, és mondanom sem kell, mennyire csodálkoztak. Unokatesóm élvezte a helyzetet.
- Ő itt Adrian? – kérdezte Becky.
- Igen. Szóval, Ők itt Ashley, Becky és Seth – mutattam be a barátaimat. – Így megvan az egész banda, úgyhogy többen már nem jönnek.
- Örülök, hogy megismerhetem Sissy barátait – vigyorgott unokatesóm.
A többiek nagyokat pislogtak, mert még soha senki nem nevezett így, de én csak legyintettem.
- Akkor hagyunk titeket beszélgetni, sziasztok! – köszöntek el a többiek.
Végre bejutottunk Adrian szobájába. Lepakolt, majd leült egy fotelbe. Én vele szemben foglaltam helyet. Sok bepótolni valónk volt, nem is tudtam, hogy hol kezdjem.
- Szóval, ők voltak a barátaim – mondtam.
- Igen.
- Mit gondolsz?
- Szimpatikusak. Gondolom, mindegyik uralkodói családból származik. A szőke lány, Ashley és Seth ikrek, ugye? – bólintottam. – A kis vörös, Becky Sethtel jár, Wes pedig szerelmes Ashleybe. Nagyjából ennyit vettem észre.
- Azta! De azt honnan tudod, hogy Wesnek tetszik Ashley?
- Jó a szemem. Eddig még nem is vettem észre... – kezdte, majd erősen koncentrálva rám nézett.
- Milyen elemre szakosodtál?- kérdezte hirtelen.
- Még semelyikre. Állítólag későn érő vagyok...
- Nem hiszem.
- Miért?
Legyintett.
- Mesélj egy kicsit magadról, elvégre 10 éve nem láttalak!
- És van sejtésed arról, hogy miért nem? Voltam már Nathannél, de nem akarta megmondani.
- Te találkoztál apámmal? Nem, egyébként nincs.
- És azok a strigák, akik megölték a szüleimet rám is vadásznak. Ezért Nathan mellém helyeztette Josht.
Adrian kissé meglepődött:
- Ezt nem is tudtam. Hogy szedted ki belőle?
- Talán egy icipici bűbájjal– kacsintottam rá.
Felnevetett:
- Te aztán megéred a pénzedet!
Kopogtattak az ajtón. Kinyitottam, és Joshsal találtam szembe magam.
- A többiek mondták, hogy megtalállak itt – mondta.
- Josh! – kiáltotta Adrian, majd megölelte. Testőröm meglepetten pislogott, nem számított rá, hogy Adriannel találkozik.
- Hallom mostanság a húgomra vigyázol – Adrian mindig is a húgának tekintett, én pedig őt a bátyámnak.
- Hát igen, Nathan megkért rá.
- Miért is? – kérdezte a mora fiú, miközben bevetett egy kis bűbájt, de a testőr azonban észrevette.
- Ne kezd már te is! Samy is pont ezzel próbálkozott – nézett rám, de én csak mosolyogtam – Kérdezzétek meg Nathant!
- A vendégeknek le kell menniük az ebédlőbe, elmondják a programot – terelte el a témát Josh. – Ó, és Becky üzeni, hogy Jason Sethnél van!
- Ki az a Jason? – kérdezte Adrian.
Fülig vörösödtem a méregtől, és kedvem lett volna megrúgni testőrömet, aki szélesen vigyorgott rajtam.
- Majd Josh lekísér, te meg keresd meg azt a Jasont! – kacsintott rám unokatesóm, mire én csak még jobban elvörösödtem. A két fiú már el is tűnt a folyosón, én pedig vettem egy nagy levegőt, majd elindultam Sethékhez.
- Á, hát itt vagy. Már nem tudtam hol lehetsz – üdvözölt Becky.
- Csak összefutottam egy helyes sráccal és elkísértem az etetőkhöz. Majd ettem, aztán megkerestelek titeket.
Becky felvonta a szemöldökét. Aztán meglátta Mr. és Mrs. Vodát, illetve Simont. Köszöntem nekik, majd ott maradtam az ikrekkel. 20 percen belül megérkeztek a szüleik. Ashék felkísérték őket a szobájukba. Kicsit összeszorult a szívem, mivel hozzám már nem jöhettek a szüleim. Nathan valami tárgyaláson volt, de nem bántam. Így hát elindultam vissza.
- Sissy! – kiáltotta valaki.
Sissy? Nem hívtak így 10 éve, és akkor is csak ő hívott így. Megfordultam, és Adriant pillantottam meg.
Azonnal a
nyakába ugrottam. Hosszú percekig öleltem, majd eszembe jutott, hogy kicsit
útban vagyunk.- Gyere! – mondtam neki, és elvezettem egy nyugodtabb részre.
Végre volt időm megnézni. 10 éve nem láttam. A 13 éves kamaszból férfi lett. Magas volt, izmos, és jóképű. Az enyémmel megegyező színű sötétbarna haja mesterien rendezetlenül állt. A szemei pedig pontosan olyan smaragdzöldek voltak, mint az enyéim. Láttam, ahogy ő is engem vizsgál. Mikor utoljára látott, még csak elsős se voltam.
- Azta Sissy! Nagyon csinos vagy, kész nő lettél! – bókolt.
- Köszönöm. Te is megváltoztál. Már nem vagy az a nyurga kamasz, hanem egy kifejezetten jóképű pasi lettél.
Rám mosolygott, és én megint megöleltem. Annyira hiányzott.
- De hogy kerülsz ide? – kérdeztem.
- Miért, talán nem örülsz? – szórakozott.
- Úgy nézek én ki, mint aki szomorú?
- Apámnak annyira lelkiismeret furdalása volt, hogy nem tud eljönni, hogy szólt nekem.
- Ez rendes volt tőle.
Adrian grimaszolt egyet.
- Nem foglaltam neked szobát, de talán még meg tudjuk oldani.
Odamentünk a portáshoz, aki ebben a kavalkádban, szinte azt sem tudta, hol áll a feje.
- Elnézés! Elfelejtettem helyet foglalni az unokatestvéremnek. Nem tudna neki egy szobát keresni, kérem? – kérdeztem.
- Telt házunk van. Már egy héttel ezelőtt le kellett adni, hogy hány vendég érkezik. Most álljanak félre, nagy a sor – vetette oda, miközben elintézett egy telefont.
- Csak van még egy hely - türelmetlenkedtem.
- A szabályok önre is vonatkoznak Miss Ivashkov – ejtette ki gúnnyal a nevemet.
- Na ide figyeljen- kezdtem bele, de Adrian félbeszakított.
- Biztos talál még valahol egy üres szobát – mondta kedvesen, s észrevettem, hogy bűbájt használt. A nőre egyből hatott.
- Az 56-os szoba most üresedett meg. Itt a kulcs.
- Köszönöm.
Elindultunk a nehezen megszerzett szoba felé.
- Te bűbájt használtál! – mondtam neki, mire ő rám kacsintott.
- Hé, Samy! – kiáltotta egy ismerős hang, Wesé. Cole is vele volt. Meglepődtek, mikor megpillantották Adriant, aki csak lazán vigyorgott.
- A barátaid? – kérdezte.
- Igen. Srácok, ő itt az unokatesóm. Adrian, ők itt pedig Wes és Cole.
Kezet ráztak.
- Nagyon hasonlítotok. Egy pillanatra azt hittem, hogy a bátyád – mondta Cole.
- Jöttök már? – kérdezte Ash, aki az imént jelent meg. Amint meglátta, hogy kivel beszélünk elállt a szava. Elismerően nézett végig Adrianen, aki halkan kuncogott. Ráadásul még Becky és Seth is befutott, és mondanom sem kell, mennyire csodálkoztak. Unokatesóm élvezte a helyzetet.
- Ő itt Adrian? – kérdezte Becky.
- Igen. Szóval, Ők itt Ashley, Becky és Seth – mutattam be a barátaimat. – Így megvan az egész banda, úgyhogy többen már nem jönnek.
- Örülök, hogy megismerhetem Sissy barátait – vigyorgott unokatesóm.
A többiek nagyokat pislogtak, mert még soha senki nem nevezett így, de én csak legyintettem.
- Akkor hagyunk titeket beszélgetni, sziasztok! – köszöntek el a többiek.
Végre bejutottunk Adrian szobájába. Lepakolt, majd leült egy fotelbe. Én vele szemben foglaltam helyet. Sok bepótolni valónk volt, nem is tudtam, hogy hol kezdjem.
- Szóval, ők voltak a barátaim – mondtam.
- Igen.
- Mit gondolsz?
- Szimpatikusak. Gondolom, mindegyik uralkodói családból származik. A szőke lány, Ashley és Seth ikrek, ugye? – bólintottam. – A kis vörös, Becky Sethtel jár, Wes pedig szerelmes Ashleybe. Nagyjából ennyit vettem észre.
- Azta! De azt honnan tudod, hogy Wesnek tetszik Ashley?
- Jó a szemem. Eddig még nem is vettem észre... – kezdte, majd erősen koncentrálva rám nézett.
- Milyen elemre szakosodtál?- kérdezte hirtelen.
- Még semelyikre. Állítólag későn érő vagyok...
- Nem hiszem.
- Miért?
Legyintett.
- Mesélj egy kicsit magadról, elvégre 10 éve nem láttalak!
- És van sejtésed arról, hogy miért nem? Voltam már Nathannél, de nem akarta megmondani.
- Te találkoztál apámmal? Nem, egyébként nincs.
- És azok a strigák, akik megölték a szüleimet rám is vadásznak. Ezért Nathan mellém helyeztette Josht.
Adrian kissé meglepődött:
- Ezt nem is tudtam. Hogy szedted ki belőle?
- Talán egy icipici bűbájjal– kacsintottam rá.
Felnevetett:
- Te aztán megéred a pénzedet!
Kopogtattak az ajtón. Kinyitottam, és Joshsal találtam szembe magam.
- A többiek mondták, hogy megtalállak itt – mondta.
- Josh! – kiáltotta Adrian, majd megölelte. Testőröm meglepetten pislogott, nem számított rá, hogy Adriannel találkozik.
- Hallom mostanság a húgomra vigyázol – Adrian mindig is a húgának tekintett, én pedig őt a bátyámnak.
- Hát igen, Nathan megkért rá.
- Miért is? – kérdezte a mora fiú, miközben bevetett egy kis bűbájt, de a testőr azonban észrevette.
- Ne kezd már te is! Samy is pont ezzel próbálkozott – nézett rám, de én csak mosolyogtam – Kérdezzétek meg Nathant!
- A vendégeknek le kell menniük az ebédlőbe, elmondják a programot – terelte el a témát Josh. – Ó, és Becky üzeni, hogy Jason Sethnél van!
- Ki az a Jason? – kérdezte Adrian.
Fülig vörösödtem a méregtől, és kedvem lett volna megrúgni testőrömet, aki szélesen vigyorgott rajtam.
- Majd Josh lekísér, te meg keresd meg azt a Jasont! – kacsintott rám unokatesóm, mire én csak még jobban elvörösödtem. A két fiú már el is tűnt a folyosón, én pedig vettem egy nagy levegőt, majd elindultam Sethékhez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése