6. fejezet

6. fejezet

Szombaton, mikor minden diák, és a hozzátartozóik az akadémiára utaznak, bált fogunk tartani. Lesz este egy koktélparti a felnőtteknek /elméletben/, illetve utána lesz a bál. Nem disco, mivel az egész lényege az, hogy a szülők és a gyerekek biztonságban eltölthessenek együtt két napot. De az előnye, hogy csodálatos ruhákba lehet öltözni, és a szerelmespárok lassúzhatnak. Vasárnap pedig nem lesz program, csak közös ebéd, mivel lassan kezdenek majd hazautazni a rokonok. 

Így ma megyünk el Ashley anyukájával megvenni a ruhákat, cipőket, ékszereket.

Seth bevállalta, hogy velünk jön. Nem akart egy percet sem barátnője nélkül tölteni, és azt mondta, még egy szépségszalonba is velünk tartana.

Isabella (Mrs. Conta) ismert egy nagyon jó ruhaszalont, így odamentünk. Természetesen Ash kezdte a próbálást, mi pedig elhelyezkedtünk kényelmesen a fotelokban. Tudtunk, hogy hosszú lesz. Először egy fehér ruhát próbált fel, amire azt mondtuk, hogy túl habos-babos. Aztán jött egy lila, ami nagyon lila volt. Majd egy sárga, aminek a fazonja nem állt jól Ashnek. A pirosban szép volt, de gondoltuk, találunk jobbat. A következőnek megint a színével nem békültünk meg. Majd végre megtaláltuk az igazit. Mindenkinek elállt a szava, mikor megláttuk Asht egy gyönyörű sötétkék, strasszos, rózsás ruhában. Tökéletesen az ő stílusához illett. Ashley elégedetten ült le mellénk. Most Beckyn volt a sor. Egy kék ruhával kezdett, ami nagyon elütött a hajszínétől. Aztán egy fehéret próbált fel, ami nem tetszett nekünk. Próbálkozott egy halványzölddel is, de abban sápadtnak tűnt. Utána egy barackszínűt választott. Sethnek leesett az álla, mikor meglátta. Becky tényleg csodaszép volt benne. Így már csak én voltam hátra. Egy halvány rózsaszín ruha akadt a kezeim közé, de a többiek a fejüket rázták. A sárga ruha nem ment a hajamhoz, a kék nem állt jól, a bordó pedig túl merész volt. Aztán végre megláttam egy sötétzöld ruhát. Ez az. – gondoltam. A többiek szerint lélegzetelállító voltam benne. Isabellának már megvolt a ruhája, így itt végeztünk.

A cipők és az ékszerek beszerzése nem volt ilyen hosszú. Választottam egy gyémánt nyakláncot és hozzá fülbevalót. Mondanom sem kell, hogy mennyit költöttünk... De a szüleim elég sok pénzt hagytak rám, illetve Nathan is támogat.

Mire hazaértünk már 1 óra volt, így ebédeltünk. Majd Seth azt mondta, hogy most szüksége van egy focimeccsre, majd valami verekedős xbox játékra (a nevét is említette, de nem jegyeztem meg). Becky is vele tartott, gondolta, ha Seth ennyi mindent kibírt, akkor belefér egy focimeccs.

Délután már nem volt semmilyen program, amit nem bántunk, mivel fáradtak voltunk. Belekezdtünk a pakolásba, hisz holnap vár ránk egy nagy buli Wesnél. Este még társasoztunk egy órát négyesben, majd elmentünk aludni.

Reggel felébredtünk, felöltöztünk, megreggeliztünk. Mindenki készen állt az indulásra. Kivittük a csomagokat a kocsikhoz, és elköszöntünk Mrs. Conta-tól (Mr. Conta már hamarabb elment, mivel dolgozni kellett).
Isabella megölelte a gyerekeit.
- Érezzétek jól magatokat! De semmi alkohol.
- Persze – felelték kórusban.
- Vigyázzatok rájuk nagyon, és ne engedjétek őket alkohol közelébe – parancsolta a testőröknek, akik bólogattak.
- Köszönöm szépen a vendéglátást – mondtam udvariasan.
- Nagyon szívesen. Jöhetsz, amikor akarsz. Te is Rebecca. – válaszolta kedvesen, majd megölelt engem, és Beckyt is.

Miután elköszöntünk tőle, elindultunk. Kb. 3 órát utazhattunk. Már alig vártuk, hogy megérkezzünk. Wes anyukája, Kate egy mora városban lakott, mivel az egyik ott élő mora testőre volt. Mivel dolgozott, így miénk volt az egész ház. Megérkeztünk, majd kiszálltunk a kocsiból. Wes és Cole kirohant a házból.
- Sziasztok, srácok! Végre itt vagytok! – üdvözölt minket Wes. – Cole már kezdett irtó unalmas lenni.
- Hé! – elégedetlenkedett Cole, majd oldalba bökte West. – Nem én aludtam be a tegnapi horror film alatt!
Ez alatt ideértek, majd megöleltek minket. Végre újra együtt a banda! Bementünk a házba, és ledobtuk a csomagjainkat. A testőreink elfoglalták a helyüket, ketten kint, a többiek pedig bent maradtak.
- Na jó, srácok! - csapta össze kezeit Wes – Miénk a ház! Rendeltem pizzát. Azt javaslom, igyunk valamit!
Természetesen az ivás alatt nem kólát értett, hanem whiskyt.
- Mrs. Conta külön kérte, hogy ne igyatok alkoholt – monda Adam és már nyúlt is az üvegért.
- Ne tedd már tönkre bulit! – lépett közbe Cole.
Adam kérdőn felhúzta a szemöldökét.
- Ugyan már Cole, Adam fél kézzel leüt. – mondtam neki, a többiek pedig nevetésben törtek ki.
Cole biztos nem adta volna fel, ha csak Wes oldalba nem böki.
- Kóla – vette elő a bontott üveget a testőrtanonc. – Ezt ihatunk?
Adam bólintott, majd az itallal együtt visszavonult őrhelyére. Wesnek csak ennyi kellett, és gyorsan előkapta a másik whiskyt, majd töltött belőle a kólásüvegbe. Komoly erőfeszítés kellett, hogy ne nevessük el magunkat, de az felkeltette volna a testőrök figyelmét. Így hát bevonultunk a nappaliba chipsel és pop cornnal. Cole győzedelmesen vigyorgott.
- Oké, akkor mehet egy horror film? – kérdezte Cole.
Beckyvel felnyögtünk.
- Muszáj? – kérdeztem, de már késő volt, mivel elindította. Sóhajtottam egyet, majd fejbe dobtam pop cornnal Colet, akit ez egy csöppet sem zavart. Mivel nem szerettem a horror filmeket így végig unatkoztam az első 20 percét, mikor is csöngettek. Cole összerezdült, amin hatalmasat nevettünk. Csak a pizzás volt, a testőreink még őt is alig akarták beengedni. Befaltunk két doboz pizzát.
- Na jó, most már én is unom – mondta Wes – kapcsoljuk ki!
- Ne, most jön a legjobb rész! – kiáltotta Cole, és elvette a távirányítót.
Halálra nevettük magunkat miközben a két testőrtanonc a távirányítóért birkózott. Még a kanapén is átestek, mikor is a felnőttek szétszedték őket. Végül is kikapcsolták a tv-t. Ekkor „őrségváltás” következett és Josh bejött kintről.
- Ez meg mi? – kérdezte, majd odajött hozzánk.
Beleszagolt a kólás üvegbe, majd mosolyogva nézett ránk.
- Ügyes, de enélkül kell folytatnotok a bulit.
- Ne már! – kiáltottunk fel.
Bár én is elégedetlen voltam, azért örültem, hogy ilyen okos, és jófej testőröm van.
- Már elég mennyiségű alkohol van bennetek egy jó bulihoz. – mondta – Különben is, szolgálatban nem iszunk! Szokjátok meg fiúk.

Láttuk, hogy nincs esélyünk, így visszamentünk a nappaliba. Wes felnyomta a zenét, majd elkezdtünk táncolni. Aztán a feldühödött szomszédság miatt le kellett kapcsolnunk. De ez nem ölte meg a partit, sőt! Elkezdtünk felelsz vagy mersz-ezni. Megpörgettük az üveget és Sethre mutatott.
- Felelsz, vagy mersz? – kérdeztük.
- Merek! – válaszolta.
- Akkor vedd föl Becky melltartóját! – mondta röhögve Cole.
- Behúzzak egyet? – jött rá a válasz.
- Gyerünk, ha nem vállalod el, akkor Beckynek kell levennie egy ruhadarabját – szívatta Cole.
Itt már a testőrök a fejüket rázták.
- Miért nem nekem?
- Mert. Na Becky, gatya, vagy topp?
- Nem! Hagyd már békén!
- Én benne vagyok, de csak akkor ha Seth nem a rajtam lévő melltartót vesz fel – mondta Becky.
A barátja ezzel kiegyezett, így elmentek keríteni egy másik melltartót, amit Seth felvett. Fuldokoltunk a röhögéstől. Seth mérgesen megforgatta az üveget, ami Colenál állt meg.
- Felelsz, vagy mersz?- kérdezte tőle.
- Merek! – válaszolta a testőrtanonc szemtelenül.
Seth gonoszul elvigyorodott, majd kért tőlünk egy vörös rúzst. Ashnél pont volt egy.
- Tessék! – nyújtotta oda Colenak.
- Megverlek! – fenyegette meg a szőke fiút a testőrtanonc. De mivel Adam közelebb jött, így Cole mérgesen kirúzsozta magát. Mondanom sem kell, milyen jól szórakoztunk rajta.
Majd az üveg újra megpördült, és ezúttal én kerültem sorra. Mertem. Cole helyett Wes választott feladatot:
- Cserélj pólót Ashsel!
Ashley bólintott, így elindultunk átöltözni.
- Itt! – állított meg minket Wes, miközben vigyorgott.
- Normális vagy? – tettem fel a hülye kérdést, mivel nyilvánvaló volt, hogy nem az.
Josh a fejét rázta.
- Eddig senki sem hátrált meg – idegesített Cole.
Vettem egy mély levegőt, majd Ashre néztem, aki aprót bólintott. Lekaptuk a toppunkat, majd gyorsan átdobtuk a másiknak, majd felvettük. Ez 15 másodpercnél nem lehetett hosszabb. Így a fiúk nem láttak sokat.
- Remélem, most örülsz – mondtam mérgesen.
- Teljesen megérte – felelte pimaszul.
Dühösen megpörgettem az üveget, ami Ashre mutatott. Ő is mert.
Nagyon szemét dologra készültem, főleg az után, hogy barátnőm bevállalta a pólócserét.
- Csókold meg valamelyik fiút! – nyögtem ki.
Szőke barátnőm természetesen nagyon kiakadt. A többiek pedig elkezdtek „húúú”zni. Wes lopva rám pillantott, és egy „köszit” tátogott. De ez csöppet sem enyhített a bűntudatomon. Mivel Ashley bevállalós csaj, ezért, bár vonakodva, de elvállalta. West választotta. Rövid csóknak indult, de hosszú lett belőle. Végül Ash megszakította. De történt valami, ezt mind éreztük. Wes szélesen vigyorgott, Ashley pedig elpirult. Pedig ő SOSE pirul el.
- Na jó, akkor ennyi éppen elég volt! – lépett közbe Josh. – Menjetek aludni, mert holnap nem tudtok majd felkelni.
 

Nem kötekedtünk. Mindenki elment zuhanyozni, majd előszedtük a matracokat és megágyaztunk. Mi, lányok, lent aludtunk a nappaliban. Becky már aludt, így megpróbáltam kiengesztelni Ashley:
- Figyelj Ash, én nagyon sajnálom. Hülye voltam, nem kellett volna ilyet kérnem.
- Te tudtad! – mondta.
- Mit?
- Hogy Wesnek tetszem! Ezért küldted el az a mora fiút, és ezért kérted, hogy csókoljam meg!
- Nem azt kértem, hogy csókold meg, hanem azt, hogy egy fiút csókolj meg!
- Igen, Sethet nem választhattam, Colelal meg nincs az a pénz, hogy csókolózzak.
- Tényleg sajnálom, szemét húzás volt. Nem számítottam rá, hogy ez lesz.
- Mindegy. Csak felejtsük el. Tudom, hogy csak jót akartál, de előbb beszélhettél volna velem is.

Kicsit megnyugodtam, mivel Ashley megenyhült, de az mit sem változtat azon, hogy Wes még mindig szerelmes belé, és lehet, hogy ez fordítva is így van.