4. Fejezet

Christian

4. fejezet

Reggel nyolckor ébredtem. Ez azt jelentette, hogy két órám volt indulásig. Tegnap bepakoltam. A bőröndömet itt hagyom, és csak majd holnap viszem el Beckyhez. Felvettem egy farmert, és egy levendula színű kockás inget. Kivételesen nem tornacipőt húztam fel. Úgy gondoltam, hogy nem kell kiöltöznöm, hisz ez csak egy „családi” ebéd. Kisminkeltem magam. A hajamat egy elegáns kontyba fogtam fel. Belenéztem a tükörbe, s megállapítottam, hogy csinos vagyok. Egy oldaltáskába beledobáltam a szükséges holmikat.

Egy és negyed órám maradt, így elsétáltam reggelizni. Egyedül sokkal unalmasabb volt, mint a bandával. Az etetőknél rajtam kívül senkit nem találtam. Ugyanazt a lányt kaptam, mint tegnap. Amint meglátott, felragyogott az arca. Az enyém kevésbé. Gyorsan végeztem, aztán elindultam, hogy körülnézzek a suliban. Most, hogy a gyerekek nagy része eltűnt mindenhol csend honolt. Útközben néhány dampyrral találkoztam. Morát egyet sem láttam, valószínűleg rajtam kívül mindegyik elutazott már.

Visszafelé menet szerencsére összefutottam Joshsal. Elegáns testőr ruhát viselt. Van egy saját testőröm, váó. A leszállópálya előtti épületben vártuk a gépet. A sulinknak is volt néhány repülője. Josh csendben állt, bár láttam a szemén, hogy kíváncsi. Néhány mora barátjának tekintette a testőrét, mások szerették, ha a védelmezőjük észrevétlen maradt. Josh nyilván nem tudta, hogy én melyik kategóriába esem.
 
A repülőnk megérkezett. Felszálltunk rá. Pici volt, csupán néhány személyes. Josh mögém ült le. Úgy láttam, ő az egyetlen testőr. Végül is, miért kellene több? A strigák nem tudnak repülni. Ha tudnának, végképp semmi esélyünk nem lenne ellenük.
Kinéztem az ablakon, és a tájat figyeltem. Átrepülök a kontinens másik felére egy ebéd miatt. Egy magánrepülővel. Még jó, hogy gazdagok vagyunk. Elaludtam, és mire felkeltem már megérkeztünk Pennsylvániába . Két órát utazhattunk.

A királyi Udvar pontosan olyan volt, mint amire elékeztem. Régen jártam már itt, de nem sok minden változott. A rozsdabarna kőépületek ajtói és ablakai hajdani arany dekorációkkal voltak dombornyomva és keretezve. Belül az udvarban szökőkutak és uralkodók szobrai díszelegtek. Mivel tavasz volt, mindent elborított a virág. A színek káprázatossá tették az így is gyönyörű és fényűző épületet. Észrevettem, hogy Josht és hasonlóképpen elvarázsolja a látvány. De csak egy pillanatig, mert arcára máris visszakerült a testőr maszk, és éberen figyelte a környezetünket. Itt az udvarban, nem kellett folyton a testőröknek a morájuk mellett maradniuk, de ő nagyon lelkiismeretesen végezte a munkáját.
- Te ugye tudod, mi történt a szüleimmel? – kérdeztem.
- Igen – mondta szomorúan.
- Itt nem lehet bajom, ez biztonságos.
- A szüleid házáról is ezt hittük, és mi lett a vége.
Kerekek kezdtek el forogni a fejemben.
- Téged nem kijelöltek, hanem te kérted, hogy te lehess a testőröm – mondtam.
Nem reagált.
- De miért?- kérdeztem.
- Nem tudom, hogy ezt elmondhatom-e neked.
- Ha a szüleimmel kapcsolatos, akkor jogom van tudni.
Még mindig nem válaszolt.
- Kérlek – észre sem vettem, de bevettem egy cseppnyi bűbájt.
- Én eredetileg Nathan testőre voltam, de miután ez a sajnálatos dolog történt, beszélt az akadémiával, hogy én lehessek a testőröd.
Ez egy kicsit meglepett. Miért félt engem ennyire, hogy a saját testőrét is kijelölteti mellém? Ez kezd egyre bonyolultabbá válni.
Még kérdezni akartam valamit, de a szemem sarkából megláttam egy ismerős alakot. Odafutottam hozzá, Josh egy szempillantás alatt mellettem termett.
 
- Szia! – köszöntem rá a fiúra, aki csodálkozva nézett rám. – Én ismerlek. Nagy rajongód vagyok. Te vagy Christian Ozera, ugye?
A rajongó szóra Christian még jobban elképedt. Már nagyon sokszor láttam fényképeken. Élőben sokkal jobban nézett ki. Ő a királynő, Vasilisa pasija. Fekete hajú, és jégkék szemű, melyekről eszembe jutott Jason. De amiért ismertem, annak az egyik oka az volt, hogy a szülei strigává változtak. A legtöbb nemes, akivel találkoztam, elítélte miattuk a fiút. Én nem, azok a szülei voltak és nem ő. A másik ok, hogy tűzmágus, és megtanult harcolni. Rosezal együtt megöltek nagyon sok srtigát.
- Rajongóm? Általában Lissának szoktak rajongó lenni. Nekem inkább rosszakaróim vannak. De olyan ismerősnek tűnsz. Ki vagy?- Christiant nyers modoráról is fel lehetett ismerni. Mondjuk, én rontottam rá, az igaz.
- Samantha Ivashkov. És én tényleg a rajongód vagyok. A szüleimet strigák ölték meg, és az a gondolat segített felállni, hogy mora mágiával lehet strigákat ölni. Tűzzel, főképp, ahogy te öltél strigákat Rosezal, amikor megtámadták az akadémiátokat.
- Érdekes. Nem is tudtam, hogy ilyen népszerű vagyok. – mondta cinikusan. – Ivashkov? Akkor ezért vagy te olyan ismerős. Nincs valami közöd Adrian Ivashkovhoz?
- De, az unokatestvérem. – válaszoltam boldogan. Ő tudhat valamit Adrianről.
- Érdekes, annyira hasonlítotok, olyan, mintha a húga lennél.
- Mit tudsz róla?
- Nem sokat, valami kutatáson dolgozik. Néha Lissa is elmegy oda.
- Kutatáson? Hol?
- Palm Springsben.
Palm Springsben? Én azt hittem itt van, akkor valószínűleg most nem találkozhatok vele. Máris unalmasabbnak tűnik a látogatás a nagybátyámnál.
- Meg tudsz tanítani harcolni?- kérdeztem
- Melyik elemre szakosodtál?
- Hát én még egyikre sem.
- Érdekes – mondta titokzatosan. – Lissának látnia kellene, kár, hogy nem ér rá.
Valaki megköszörülte a torkát a hátunk mögött. Megfordultam, és Nathant pillantottam meg. Megöregedett, ami nem csoda, hisz tíz év eléggé meglátszik az emberen. Sötétbarna haja őszbe ment át, és bajuszt viselt.
- Ideje lesz mennem – mondta Christian. – Szia.
- Szia, és köszi.

 - Ez volt az az Ozera fiú, akinek a szülei strigává változtak?- kérdezte Nathan. Tipikus nemes hozzáállás. – Nem örülök neki, hogy vele barátkozol.
Majdnem kimondtam, hogy semmi köze nincs hozzá, hogy mit csinálok, de udvariasabban feleltem.
- Azok a szülei voltak, és nem ő.
Biztos vagyok benne, hogy még akart volna valamit mondani, de inkább ő is lenyelte. Egy aprót biccentett Josh felé.
- Gyere velem.
 
Elvezetett a házához. Bementünk. A házról kívülről, és belülről is sütött, hogy tulajdonosa gazdag. Rajtunk kívül csak a szolgálók voltak, hiszen Daniella börtönben van, Adrian, mint megtudtam Christiantől, Palm Springsben. Leültünk az asztalhoz. A szolgálók elénk tették az ételt, valami tészta lehetett, és nagyon ízlett.
- Örülök, hogy eljöttél. – kezdte Nathan. – Már régen láttalak.
- Örülök, hogy meghívtál.
- És hogy megy a suli?
- Jól.
- Hogy állsz a tanulással?
- Jól.
- Mi a kedvenc tantárgyad?
- Az elementál mágia.
- Igen? Bár sok hasznát nem veszed. Mire szakosodtál?
- Semmire.
- Érdekel a politika?
- Nem különösebben.
- Mi akarsz lenni, ha nagy leszel?
Kezdett nagyon elegem lenni:
- Miért beszélünk most ilyenekről? Még csak 16 éves vagyok.
- Adriannnel ott rontottam el, hogy hagytam, hagy csináljon azt, amit akar. És most mi lett belőle?
- De te nem vagy az apám.
Nem válaszolt. A szemében láttam valamit megvillanni, de nem tudom, hogy mi lehetett az.
- De most, hogy szüleid meghaltak, már csak én maradtam, mint rokonod. Nem hagyom, hogy elkallódj.
Felnyögtem. Még csak ez hiányzott.
- Jó, beszélgessünk komoly dolgokról – Megcsillant a szeme. – Miért kérted, hogy Josh legyen a testőröm?
- Ezt meg honnan veszed? Elmondta neked? – rosszalló pillantást vetett Joshra. Megsajnáltam a testőrt.
- Én csak ügyesen kiszedem belőle.
- Igen? Ez jó, ezen elindulhatunk - Felnyögtem, megint munkát akar nekem keresni.
- Szóval?
- Egyszerűen azért, mert biztos akartam lenni abban, hogy jó testőrt kapsz.
- Miért kell nekem jó testőr? A szüneteken kívül az akadémia területén vagyok, ahol nincs szükségem rá.
Nem felelt, egy újabb titok.
- Van valami, amit nem mondasz el nekem. Jó, kössünk alkut. Te elmondod, amit tudsz, én pedig komolyan válaszolok a kérdéseidre.
Vett egy mély levegőt.
- A strigák, akik megölték a szüleidet – kezdte lassan. –, hagytak egy...üzenetet. Miszerint: kettő megvan. A harmadikért visszajövünk.
Megfagyott bennem a vér. A harmadikért visszajövünk. És én vagyok a harmadik. Nem tudtam mit felelni. Kaptam egy jó testőrt. De ez nem elég, tényleg meg kell tanulnom harcolni. Csak derülne már ki mi az elemem.

Az ebéd további része unalmasan telt. Betartottam az ígéretemet, és tisztességesen válaszoltam Nathan minden kérdésére. Azt akarta, hogy látogassam meg Rufust, mivel sokat tanulhatok tőle.
- Jó, akkor most én kérdezek. – mondtam váratlanul. – Miért nem találkoztunk veletek eddig?
Egy pillanatra meghökken.
- Erről nem akarok beszélni, majd ha eljön az ideje.
Sajnos többet nem tudtam kihúzni belőle, de már így is sok volt mára az információ. Miután végeztünk, körbevezetett az udvarban, és bemutatott egy rakás embernek. Teljesen udvariasan viselkedtem, és meg volt velem elégedve. Végül is nem rossz, ha vannak kapcsolatai az embernek egy ilyen helyen. 6-ra jött értem a repülő, s addigra már nagyon fáradt voltam. Már alig vártam, hogy visszamehessek az akadémiára, és újra felelőtlen tini lehessek.

Nem bántam meg, hogy eljöttem, hisz sok dolgot tudtam meg. Többek között Adrian tartózkodási helyét. És annak is örültem, hogy Nathan van nekem, bár azt a világért sem mondtam volna meg neki. Josh mellett pedig nem féltem. Az akadémián biztonságban voltam, ha meg máshova mentem, testőröm árgus szemekkel figyelt mindent. Este fáradtan feküdtem le, és már alig vártam a holnapot.

3. fejezet

Josh

3. fejezet

Este sokáig fent voltam. Jasonön gondolkodtam. Eszembe jutottak jégkék szemei, amikben könnyen el lehet veszni. Karamell színű haja, ami mesterien rendezetlenül áll. Vajon milyen érzés lehet, ha megölel, vagy megcsókol? Állítsd le magad Samantha. És ott van Ashley is. Vajon észreveszi majd, hogy Wes milyen érzelmeket táplál iránta? És ha igen, tudja majd viszonozni? Milyen vak voltam, hogy nem láttam! Beckynek igaza van, mostanában nem vagyok toppon. Ránéztem az órára, most már ideje lesz aludnom. Lehunytam a szemem, és álomba merültem.

Másnap kissé álmosan ébredtem. Becky már fönt volt, fésülködött. Felkaptam egy sötétzöld hosszú pólót, egy fehér leggingset, és a zöld tornacipőmet. Mostanában előnyben részesítem a sötétzöld cuccokat, mert kiemelik a szememet (ami tetszik Jasonnek). Leheletnyi sminket tettem fel. A hajammal nem foglalkoztam sokat, kibontva hagytam.

Beckyvel elindultunk az etetők felé.
- Annyira várom már az elementál mágiát. – mondta lelkesen. – Imádom, hogy vízre szakosodtam.
Elszomorodtam. Seth levegőmágus, Becky víz, Ashley pedig föld. De jó lenne, ha én tűzre szakosodnék, akkor minden elemből lenne egy a csapatban. Illetve Jasonnek nem tudom, hogy mi az eleme, majd megkérdezem tőle. Becky észrevette, hogy nem szólalok meg.
- Ne aggódj, biztos csak későn érő vagy – vígasztalt. – Vagy izé lehet, hogy te az üm, lélekre fogsz szakosodni.
. Tudod, mit gondolok róla – forgattam a szemeimet.
- De Vasilisa királynő is lélekhasználó, és tud gyógyítani.
- Hiszem, ha látom.
Becky még mondani akart valamit, de akkor Seth hozzánk csapódott. Megpuszilta barátnőjét, aki elpirult. Köszönt nekem, majd a kezembe nyomott egy levelet.
- Köszi, de ezt hogy került hozzád? – kérdeztem. Rég kaptam már levelet, hisz már létezik e-mail.
- Egy titkárnő azt mondta, hogy adjam át neked.
 
Elértünk az etetőkhöz, s felírták e nevünket. Engem rögtön szólítottak. Egy fiatal lányt kaptam, akinek, feltételezem, hogy én lehettem az első vendége ma. Nem néztem le az etetőket, mint a legtöbb nemes, de nem értettem, hogy képesek így élni. Nem beszélgettünk, ő várt a harapásra, én pedig éhes voltam. Ittam, majd amikor befejeztem megvártam a többieket. Besétáltunk az ebédlőbe.
- Ó, Seth, Jason hol van? - érdeklődtem.
- Elutazott - felelte. – Kérdeztem, hogy nincs-e kedve átjönni, de azt mondta, hogy a szünet végéig programja lesz.
Kicsit csalódott lettem. Szombat van, így mától elkezdődött a szünet. Az akadémia diákjai elutaztak a szüleikhez, rokonaikhoz, barátaikhoz. Régebben ilyenkor hazamentem, de a szüleim nélkül ez nem lehetséges. A barátaim ma mennek el. Hétfőn és kedden Beckynél leszek, szerdán és csütörtökön Ashnél (Becky pedig átjön Sethhez). Pénteken az egész banda elutazik Weshez, akinek az anyukája megengedte, hogy egy napot náluk töltsünk. Hétvégére pedig már mindenki visszajön, így az akadémián fogunk randalírozni. Ebben a két napban a hozzátartozók ideutazhatnak, és lesz egy bál. Ez azt jelenti, hogy csupán két napot leszek itt egyedül. Megérkeztek a többiek is.
- Mi van Ash, csak nem vigyáznod kell a tökéletes alakodra? – kérdezte Wes. Ashley (Beckyhez, és hozzám hasonlóan) csak egy müzli szeletet majszolgatott. Általában vér után nem vagyunk éhesek. Ash nem vette észre Wes rejtett bókját, csak megvonta a vállát. A két dampyr srác tányérján 4 pirítós, 3 fánk, és 2 szendvics sorakozott, hát igen, ők tudnak enni. Szőke hajú barátnőm szokatlanul kedvetlen volt, így megkérdeztem, hogy mi a baja.
- Tegnap Jason udvariasan közölte velem, hogy nem érdeklem – válaszolta.
Egy pillanatra boldogság futott rajtam végig, de aztán rászóltam magamra. Nem örülhetek, annak, hogy a barátnőmet kikosarazták. Bármennyire is tetszett Jason, sajnáltam Asht.
- Ó, az rossz. De gondolj arra, hogy hamarosan láthatod anyukádékat – próbáltam megvigasztalni, ami sikerült, mert egy mosoly villant meg az arcán.
- Igen, már alig várom. Rég láttam őket. És anyuval biztos elmegyünk egy csajos shoppingolásra. – igen, ez volt Ashley, egy vásárlás gondoltat bármikor fel tudta vidítani.
Seth elkaphatta a beszélgetés végét, mert grimaszolt egyet.
- Ti addig foci meccset nézetek apával, vagy valami – válaszolta a nővére.
 
Abba kellett hagynunk a beszélgetést, mert először az ikrekért, majd Beckyért, s végül a Colékért jöttek. Mindenkitől elbúcsúztam majd felmentem a szobámba.

Már megint hiányoztak a szüleim. De eszembe jutott a levél, ami eddig a táskámban bújt meg. Felbontottam. Nagy meglepetésemre Nathan írt.

Kedves Samantha!

Ha jól értesültem, az iskoládban elkezdődött a szünet. Szeretnélek meghívni az otthonomba, maradhatsz, ameddig csak akarsz! A barátaidat is hozhatod. A szüleiddel történt tragédia óta kötelességemnek érzem, hogy támogassalak! Kérlek, értesíts, ha meghoztad döntésed!

Nathan bácsikád

A levél alján egy telefonszámot pillantottam meg. Vettem egy mély levegőt, majd előkaptam a telefonomat, és beírtam a számot. Egy unott férfihang szólt bele.
- Igen? – kérdezte.
- Szia, Samantha vagyok – válaszoltam
- Ó, szia Samantha. – a hangja egyből barátságosabbá vált. – Hogy döntöttél?
Még egyszer átgondoltam. Nagyon akarja, hogy elmenjek hozzá. Hogy miért, és, hogy mi történt 10 évvel ezelőtt, csak egy módon tudhatom meg, ha találkozok vele.
- Csak holnap tudnék hozzád elutazni, és csak estig maradhatnék.
- Ó, ez nagyszerű. Elküldöm érted az egyik udvari repülőt. Ha 10 órára leszáll a sulidnál, az megfelel?
Tényleg, Nathan Pennsylvániában lakik, a királyi udvarban.
- Igen.
- Jó, akkor délre megérkezel. Együtt ebédelhetünk. Hozol valakit magaddal?
- Csak a testőrömet.
- Rendben. Örülök, hogy meglátogatsz. Sajnos mennem kell egy megbeszélésre, szia Samantha.
- Köszönöm a meghívást. Szia.

Ez az! Megcsináltam, annyi év után végre találkozhatok Adriannal. Kicsit bűntudatom lett, hisz a szüleim távol tartottak Nathantől. De azt nem mondták, hogy nem találkozhatok vele. Arra természetesen nem voltak felkészülve, hogy meghalnak. Szerintem megértenék. Valaki kopogott az ajtómon.

Kinyitottam, és egy testőrt pillantottam meg. Olyan 22 éves lehetett, magas volt, és iszonyúan izmos. Világosbarna hajú, és kékeszöld szemű.
- Szia, te vagy Samantha, ugye? – kérdezte
- Igen.
- Én Josh vagyok. Engem jelöltek ki melléd testőrnek, amíg nem vagy az akadémia területén.
- Nagyon örülök Josh. – mondtam udvariasan. Tudtam róla, hogy testőrt küldenek, és örültem, hogy egy ilyen jó pasit kaptam.
- Kérlek, értesíts majd, hogy mikor indulsz.
- Holnap reggel tízkor.
- Rendben. Addig is, ha nincs rám szükséged, én megyek. Ha bármi baj van, megtalálsz a testőröknél. 57-es szoba.
- Rendben, menj nyugodtam.
- Szia.
- Szia.
Egy szempillantás alatt eltűnt. Kinyitottam a szekrényemet, és elkezdtem csomagolni.

2. fejezet

 Szuper, de én megyek és megkeresem Beckyt.

2. fejezet

A folyosón találkoztam Ashleyvel.
- Hé Ash, Sethnél találkozunk, buli lesz – mondtam neki.
- Oké, tudom. Jaj, már nagyon várom. Jason is ott lesz. Annyira helyes. Ma este az ujjaim köré csavarom – áradozott Ashley. – Szerinted melyik blúzomat vegyem fel, a pirosat, vagy a feketét? A hajamat valószínűleg kivasalom, bár nem tudom, hogy Jason a göndör, vagy egyenes hajat szereti-e.
Nem tudtam tovább hallgatni.
- Szuper, de én megyek, megkeresem Beckyt.
- Persze, menj csak– elindult a szobája felé.
Elszomorodtam, Jason az új srác, és ráadásul helyes is, ő most a fő attrakció. A lányok körül fogják ugrálni. Mindegy. Nagyon sok helyes mora srác van még errefelé, és bármelyiket megkaphatnám.
Bementem a szobámba, Becky ott ült az ágyán. Ő a szobatársam.
 
- Szia, egy óra múlva találkozunk Sethnél, tudod, csak a szokásos – világosítottam fel.
- Oké – válaszolta mosolyogva.
Nem öltöztem ki. Gyakran találkozunk a srácokkal, beszélgetünk, esetleg iszunk. Nem igazán buli, csak baráti összejövetel jellegű. Felkaptam egy zöld toppot, egy kockás sortot, és a zöld Converseemet. Hátha az ablakon kell távoznunk. Becky egy virágos ruhát választott, és egy balerina cipőt. Kettőnk közül ő a lányosabb. Szekrénye alig bírja el tervezői ruháit, szoknyáit. Én kicsit fiúsabb vagyok, gyönyörű márkás ruhákat is lehet találni a szekrényembe, de azokat csak bulikra veszem fel.
 
Elindultunk Jasonékhez. Ügyesen átsurrantunk. Ashley természetesen már ott volt, de Seth, és Cole velünk együtt futottak be. Kicsit meglepődtek, hogy Jasont is ott találják, de halottuk, hogy Seth új szobatársat kap.
- Sziasztok, srácok!  – köszönt Wes. Mindig ő volt a nagydumás, a vezér. – Ő itt Jason, ők pedig Becky, Seth és Cole. Asht és Samyt már ismered.
- Reméljük jó fej vagy, mert Seth szobája a törzshelyünk – viccelődött Cole, aki egyébként Wes szobatársa. Ők a suli másik felében laknak, mivel dampyrok.
Előkerültek a poharak, és az ital. Ashley folyton Jasonön lógott, nevetgéltek, jól elvoltak. Wes és Cole is hozzájuk csapódott. Becky és Seth egymással voltak elfoglalva, elfelejtettem megemlíteni, hogy ők járnak. Egyedül maradtam. Odamehettem volna a fiúkhoz, és Ashhez, de gondoltam nem zavarom meg őket. Egyszer csak Becky leült mellém.
-  Mért nem mész oda hozzá? – kérdezte
- Kihez?
- Hát Jasonhöz.
- Mert Ashleyvel beszélget.
- Ugyan már. Hát ennyire vak vagy? Te mindig is jobban kijöttél a fiúkkal, mint én. Nem látod? Folyton téged néz.
- De Ashley,
- Csak udvarias - vágott közbe. – Figyu, én láttam, hogy néz rád a folyosón, és azt is, ahogy te rá. Ashley holnapra kiábrándul belőle, de akkor jön egy másik lány. Rajta, még nem késő.
Rámosolyogtam. Becky volt a legjobb barátnőm. Sokkal szelídebb, kedvesebb, és naivabb, mint Ashley, és pontosan ezeket szerettem benne. Persze Ashley volt a másik barátnőm, de ő sokkal inkább vadabb. Az öccse, Seth (4 perc van köztük) visszafogott, és sokban hasonlít Beckyre, nagyon jó párost alkotnak. Elindultam a fiúkhoz, de ekkor léptek zaját hallottam meg. Tanár! Mindenki egyszerre reagált. A fiúk eltüntették a whiskyt, és a poharakat, mi pedig hárman bemásztunk a szekrénybe. Rutinosak voltunk már. Halk kopogásra lettem figyelmes. Seth kinyitotta az ajtót, ő nem ivott, így ő beszél majd.
- Mi folyik itt? – kérdezte Mr. Brendon, az állati viselkedéstan tanár.
- Csak összejöttünk egy kicsit beszélgetni – felelte Seth ártatlanul.
- Mivel péntek van, ezért maradhat a két dampyr. És a banda lány tagjai hol vannak?
- Nem tudom, lehet, hogy csajos estét tartanak – a fiúkból kitört a vihogás.
Hallottam, ahogy Mr. Brendon körbejárja a szobát. Elképzeltem, ahogy benéz az ágyak alá. Vajon nem érzi az alkohol szagot? Hát persze! Seth levegőmágus, biztos kicsit átmozgatta a szoba levegőjét. Hirtelen kinyílt a szekrényajtó. Egy pillanatra megállt bennem az ütő. Szerencsére magunkra dobáltuk Seth pólóit, így a tanár egy rendetlen ruhakupacnak nézhetett minket. Becsukta az ajtót, s én fellélegezetem. A lányok mellettem ugyanezt tették.
- Badica úr, nem biztos, hogy a megfelelő társaságot választotta. Velük könnyen bajba keveredhet – mondta Jasonnek a tanár.
- Köszönöm, majd vigyázok – felelte a fiú.
- Fél óra múlva, vége a kijárásnak. Addigra, és Handl és Brooks úr is legyenek a szobájukban. – Mr. Brendon kiment. Tetszett Jason válasza, nem volt pimasz a tanárral, mégis megvédett minket. Vártunk még fél percet, hogy minél távolabb kerüljön a veszély, majd kikászálódtunk.
- Nagyok voltatok fiúk! – kiáltotta Ashley, és máris Jason mellett termett.
- Amikor benyitott a szekrénybe, azt hittem lebukunk – mondta Seth.
- Viszont, nem akarok ünneprontó lenne, de tényleg mindjárt takarodó – szólalt meg Wes.
- Akkor, sziasztok, fiúk! – köszöntünk el Beckyvel, de Ashley még ott maradt Sethtel, és Jasonnel. 

Négyesben sétáltunk vissza, mivel a fiúknak útba esett a szobájuk. Cole Beckyvel volt elfoglalva, én pedig Wesszel beszélgettem.
- Jó fej srác ez a Jason, csak ne nyomulna rá Ashley – mondta.
- Aha. Várj, mi? Miért, mi baj van azzal, ha tetszik Ashleynek? – kérdeztem meglepetten.
Megvonta a vállát:
- Hát mondjuk azért, mert Jasonnek nem jön be Ash. Másnak viszont tetszik Ashley, de Jason miatt nem veszi észre.
Kicsit összezavarodtam.
- Hú. Te vagy a más? – kérdeztem
Egy újabb vállrángatás volt a válasz.
- De Wes, ha tetszik Ashley, miért nem mondod meg neki?
- Mert ő nemes, úgysem járna egy dampyrral.
- Jaj, ne nézd már ennyire sznobnak – volt igazság abban, amit mondott.
Elértünk a szobánkhoz, Becky bement, de én megtorpantam az ajtóban.
- Te, Wes. És ki az, aki bejön Jasonnek?- kérdeztem bizonytalanul.
Titokzatosan rám mosolygott.
- Hé, gyere már! – kiáltotta Cole.
A fiúk eltűntek, és én még mindig ott álltam az ajtóban.

1. fejezet

 
 Samantha

1. fejezet

Belenéztem a tükörbe. Sötétbarna, hullámos hajam kócosan omlott a hátamra. Mély, smaragdzöld szememből egy könnycsepp csordul le az arcomon. Pillantásom egy fényképre tévedt. Anyukám, apukám, apa testvére Nathan, és felesége Daniella, az unokatesóm Adrian, illetve én voltam rajta. Ettől csak még szomorúbb lettem. A szüleim nem rég haltak meg srtigatámadás miatt. Én nem voltam otthon, szerencsére. Vagy talán mégsem? Minden sokkal könnyebb lenne, ha én is halott 
lennék.

Apám a tekintélyes Ivashkov uralkodói családból származott. Szőke, egyenes haja, smaragdzöld szemei erős kontrasztot alkottak anyám fekete, göndör haja, barna szemei, és szeplős arca között. Anyám egyébként nem nemesi családból való. A szememet egyértelműen apámtól, arcomat anyámtól örököltem, de a hajamat honnan szedtem?
Pár hónapja srtigatámadás áldozatai lettek, s velük együtt a két testőrünk is meghalt. Nem sokat találkoztam a szüleimmel, mivel nagyon sokat dolgoztak, s ha a sulimban szünet volt, akkor sem voltak mindig itthon. Ezzel, jár, ha valaki nemes. De szerettem őket, s nagyon hiányoznak nekem.

Nathan Ivashkov a nagybácsim. 10 éve nem láttam, mondjuk, annyira nem hiányzik. Régebben, mikor csupán 6 éves voltam, Adrian pedig 13 sokat találkoztunk velük, például együtt ebédeltünk. De egyik nap Nathan, és apa valamin nagyon csúnyán összekaptak, s azóta nem hallottam felőlük. Egyedül Adrian hiányzott. Rengeteg fogadásra, nemesi összejövetelekre jártunk a szüleimmel, csodálkozom, hogy nem futottunk össze a nagybácsimékkal. Van egy olyan érzésem, hogy nem véletlenül. Akárhányszor érdeklődtem utánuk, apám csak ennyit mondott: felejtsd el őket! Nathan nem rég felkeresett, hogy látogassam, meg, s ha bármire szükségem van, forduljak hozzá. Jobb később, mint soha. Biztos vagyok benne, hogy a szüleimnek nyomós indokuk volt rá, hogy eltiltottak tőlük. De mégis, annyira szeretném látni Adriant.  

Ráadásul az osztálytársaim legtöbbje már szakosodott valamelyik elemre, de én még nem. Tűzre szeretnék, és akkor meg tanulhatnék vele harcolni, és ölhetnék strigákat. Utálom őket, bár ne is lennének. Amúgy Riversideba járok iskolába. Nagyon kevés mora szent van, így nekünk már nem jutott, egyszerűen csak a Riverside-i akadémia vagyunk. Az időjárás nem túl jó, mert meleg, és napos, de legalább a strigáktól nem kell tartanunk annyira. Amikor az embereknek nappal van, nekünk éjszaka, így szinte sohasem kell napon lennünk. A sulink kicsi, de jól felszerelt. 

- Samantha! – kiabálta egy ismerős hang. – Gyere már, ezt látnod kell!
Odabotorkáltam az ajtóhoz, és kinyitottam. Ashley Conta, a barátnőm állt előttem. Szőke, göndör haját copfba fogta, sötétkék szemei pedig izgatottan csillogtak.
- Mi történt? Valakinek sikerült becsempésznie egy üveg baracklikőrt? – kérdeztem cinikusan.
Ashley csak a szemeit forgatta:
- Új srác jött a suliba, egy Badica.
- Ez volt a második tippem. – vágtam rá.
- Na, kezdj valamit a hajaddal, aztán gyere le az ebédlőhöz – egy pillanat múlva Ashley már el is tűnt.
Sóhajtottam egyet. Itt nincs ideje a vámpírnak önsajnálatba temetkezni. Reméltem, hogy valami izgalmas történt. Egy Badica. Gondoltam, egy nem nemes mora fiú nem ért volna ennyi felhajtást. Utáltam a játszmákat, amik a nemesek között folytak. Kicsi korom óta ebben nőttem fel, de mégsem szerettem. Jó pofizni olyanokkal, akikről tudom, hogy ha érdekeik azt kívánják, hátba szúrnának. Minden a hatalomról szól. Megszoktam, hogy bármit megvehetek, amit csak akarok, és azt csinálok, amihez kedvem van. Ivashkov révén befolyásos voltam. Ráadásul bűbájt is ügyesen használtam, de ehhez, csak végszükség esetén folyamodtam. Valahogy volt egy olyan kisugárzásom, ami miatt az emberek bűbáj nélkül is hallgattak rám. Érdekes. Szerencsére sikerült magam köré gyűjtenem néhány nemest, akikben megbíztam, és a barátaim lettek. Közöttük van Ashley, Becky és Seth. Illetve két dampyr srác, Wes, és Cole. A szüleim erre neveltek, kapcsolatot építeni, már fiatalon. Persze, semmi bajom az átlag morákkal, velük is jól kijövök, s bulizni is szoktunk együtt, de igazi barátaim mégiscsak uralkodói családból szármáznak (kivéve a két testőrtanoncot).

Ezalatt végeztem a fésülködéssel, felkaptam a pink Converse-emet (nem tudom, említettem-e, hogy szüleim igen gazdagok voltak) és elindultam az ebédlő felé. Útközben összefutottam Wesszel, Colelal és Sethtel az imént említett banda fiú tagjaival. Wes Handl jádezöld szemű, világos barna hajú dampyr. Biztosan egy Dashkov volt az apja. Magas, jóképű, és vicces. Cole Brooks, szintén dampyr: Fekete haj, fekete szemek, ő közülünk a legbevállalósabb, és nagyon bírom. Seth Conta Ash ikertestvére (mora), szőke haja egy árnyalatnyival sötétebb, mint testvéréé, de szemei ugyanolyan sötétkék.
- Hé Samy!- kiáltotta Wes. – Szólj Beckynek, és Ashnek, egy óra múlva találkozunk Seth szobájában.
- Mit szereztetek, JD-t?
- Mi mást? – röhögött Seth
- Lesz ott más is, vagy csak a banda? – kérdeztem
- Csak mi – Vágta rá Cole, majd gonoszul elvigyorodott. – Vagy szóljak Tylernek is?
A fiúk röhögő görcsöt kaptak. Tyler az előző buli megpróbált megcsókolni, de én felpofoztam.
- Na jó, mielőtt megfulladtok, én lelépek – már csak egy lépcső választott el az ebédlőtől, de a kardigánom cipzárjával vacakoltam, és nem néztem az orrom elé. Valakinek nekiütköztem.

- Jaj, bocsi nem figyeltem. – mondtam, majd felpillantottam az illetőre. Jég kék szemei egyből feltűntek, s karamell színű hajával kiegészülve, nagyon jól mutattak. Kifejezetten jóképűnek mora srácba futottam bele.
- Semmi baj, én nem figyeltem. Amúgy Jason Badica vagyok – mutatkozott be, és kezet ráztam vele.
- Samantha Ivashkov – válaszoltam, s láttam, ahogy diszkréten végigmér.
- Csak egy Ivashkovnak lehet ilyen gyönyörű, smaragdzöld szeme. - elpirultam
- És egy Ozerának, Zeklosnak, illetve Badicának lehet jégkék szeme. – vágtam vissza, mire halvány mosoly jelent meg arcán.
- Nem tudod, hol van a 29-es szoba?- kérdezte végül.
- De, gyere, megmutatom.
Elindultunk, és észrevettem vörös hajú, barna szemű mora barátnőmet, Becky Vodát, ahogy rám kacsint, s én rámosolyogtam.
- Melyik iskolából jöttél? – kérdeztem.
- A Szent Vlagyimirből – válaszolta. – Ideköltöztek a nagyszüleim a közelbe. Ez az iskola sokkal kisebb, és ahogy látom, kevesebb diák jár ide.
- És tanárból sincs sok, úgyhogy vigyázz, mert felismernek.
Ezen nevetett, tetszett, ahogy nevet, őszinte volt.
- Ez úgy hangzik, mintha lenne tapasztalatod e téren.
- Hát, nem mondanám, hogy minden szabályt betartok. Van egy bandám, és elég zűrösek vagyunk. Erről jut eszembe, ma este buli lesz, a szobádban találkozunk.
- Igen, nem is tudtam. Kit hívtam meg? – folytatta a viccelődést.
- Hát, Sethtet, mert ugye ő a szobatársad, és még pár havert.
Eközben odaértünk a szobája elé. Bekopogtam.
- És téged meghívtalak? – kérdezte.
- Meg.
- Akkor érdemes lesz elmenni – mielőtt bármit mondhattam volna, Wes kinyitotta az ajtót.
- Samy! Kicsit korán jöttél. Á, szia, te vagy Seth új szobatársa, ugye? – fordult Jason felé. – Seth nincs itt, így én vagyok a fogadóbizottság.
- Jason Badica.
- Wes Handl. – kezet ráztak.
- Szóltál már a többieknek? – kérdezte Wes, miközben az ajtószélének támaszkodott.
- Nem, elfoglalt voltam.
- Igen, azt látom. – Jasonre nézett, s szemtelenül vigyorgott. Elvörösödtem, s bokán rúgtam. - Magatokra hagylak. –Bement a szobába, képes lettem volna megfojtani.
- Örülök, hogy megismertelek. – mondta Jason.
- Én is.
- Akkor, szia.
- Szia.
Elindultam, hogy megkeressem Beckyt, és Ashleyt, de gondolataim messze jártak.

Bevezető

 Samantha

Ezt a blogot Vámpír Akadémia mániám miatt hoztam létre. Samantha lesz a főszereplő, de találkozhattok majd egy-két ismert VA-s karakterrel is. Főképp Samy és bandája köré épül a történet, de kedvencemnek, Adriannek is fontos szerepe lesz, és gyakran előkerül majd.

 Rose, egy dampyr szemszögéből megismerhettük a vámpír iskolát.
 Sydney, egy ember szemszögéből az ember iskolát.
 De egy mora (ráadásul uralkodó családból származó) lány egész másképp viszonyul a dolgokhoz. A következő fejezetekben Sissy életébe pillanthatunk be. Bandájával az élet egyszerű, és szórakoztató. De szülei meghalnak. Nathan, a nagybátyja 10 év után előkerül. Rajta keresztül Samy felveheti a kapcsolatot Adrian Ivashkovval, s az is kiderül, milyen rokoni kapcsolatban állnak egymással. Hogy miért nem láthatták egymást 10 évig, arra is fény derül. Illetev arra, hogy főszereplőnk mire szakosodik. Egy helyes mora srác is előbukkan, tovább bonyolítva a dolgokat. Ráadásul a "bandában" is kezdenek komplikálttá válni a viszonyok. És hogy Samanthából, hogy lett Sissy? Mit gondoltok, kitől kaphatta ez a becenevet? Igen, sejthetitek, de azt biztos nem, hogy miért pont Sissy.
Az elején még csak Samyt, és barátait ismerhetitek meg, de Adrianre sem kell sokat várni.
Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket!
Lana