12. fejezet
Josh természetesen jött utánunk. De távolról követett
minket, így adott nekem teret. A folyosókon még mindig rengeteg mora és dampyr
lézengett. Így Jasont a kertekhez vezettem, hogy tudjunk nyugodtan beszélgetni.
- Hova, hova srácok? – kérdezte az egyik dampyr, aki az ajtóban őrködött. Persze, most minden kijáratot gondosan őriztek.
- Csak kimennénk egy kicsit a levegőre – feleltem.
- Aha, persze – mondta szarkasztikusan.
- Én majd figyelek rájuk! A lány testőre vagyok! – ért oda hozzánk Josh.
A testőr bólintott, így kimehettünk.
- Tudod, mire lennék kíváncsi? – kérdezte Jason – Miért hív téged Adrian, és a elvétve többiek Sissynek?
- Neked még nem is mondtam. A teljes nevem Samantha Isabelle Sabine Ivashkov. S.I.S.I. Adrian pedig kitalálta belőle a Sissyt.
- Értem. Ez nagyon jó becenév, illik rád.
- Neked mi a teljes neved?
- Jason Edward Charles Badica.
- Hm, Seth harmadik neve is Charles.
- Igen, ez régebben népszerű név volt. Adrian-nel gyakran találkozol?
- Úgy tízévente.
- Tessék? – nevetett fel.
- Tíz éve nem láttam.
- És miért nem láttad?
- A szüleim és az ő szülei összevesztek valamin. És azóta nem tarthattuk a kapcsolatot. Egészen addig, amíg a szüleim meg nem haltak. Akkor felkeresett a nagybátyám, így újra találkozhattam Adriannel. Még nem is kérdeztem. Neked van testvéred?
- Nincs. Egyedüli gyerek vagyok.
- És most a nagybátyáddal élsz?
- Igen, olyan nekem, mintha az apám lenne.
- Szeretem ezeket a bálokat, mert ilyenkor a barátaimmal lehetek, nincs tanítás. Csak, kicsit rosszul érzem magam, mert az én szüleim már nem jöhetnek el.
- Igen, ismerős érzés – felelte szomorúan. Jégkék szemeiben ugyanaz a magányosság tükröződött, mint az enyéimben. Hasonlítottunk. És akkor még nem is tudtam, hogy mennyire.
- Azért is utálom a strigákat. Elpusztítanak mindent, ami jó és értékes. Mindig is meg akartam tanulni harcolni ellenük.
- Igen? – csillant fel gyönyörű szeme – Melyik elemre szakosodtál?
- Még nem tudom – nem akartam neki mondani, hogy lélekre, mert még magam sem hittem el. Vagy nem akartam elhinni.
- Hmm, pedig már ideje lenne. Mindenesetre, ha tényleg komolyan gondolod, akkor tudok valakit, aki segíthetne neked megtanulni megvédeni magadat.
- Szuper, jó lenne, ha összehoznál vele.
- Amint ennek a bálnak vége, elkezdhetsz vele edzeni.
- És neked lenne kedved?
- Igen.
- Akkor ezt megbeszéltünk.
- Ezt figyeld, mit tanultam Westől! – mondtam, és megpróbáltam kigáncsolni. De ő egy gyakorlott mozdulattal kitért előlem. Pedig West a padlóra küldtem. Az egészből az lett, hogy elvesztettem az egyensúlyomat, és majdnem elestem, de ő elkapott. Alig pár ujjnyira volt tőlem. A szívem hevesebben kezdett el dobogni, mikor közel éreztem testét az enyémhez.
- Ezt még gyakorold – suttogta halkan.
- Oké – feleltem.
Arcomat a kezébe fogta és megcsókolt. Az előbb még az járt a fejemben, hogy milyen könnyedén leszerelt, de most a gondolataim összekuszálódtak. Kellemes bizsergés futott végig az egész testemen és forróság járt át.
Miután csókunk véget ért még beszélgettünk egy kicsit, majd visszasétáltunk a suliba. Josh halkan követett minket. Elmentünk a titkárságra elkérni Jason órarendjét. Csak egy mora nő volt a szobában, akinek most nem sok dolga lehetett. Megnéztem az órarendet:
- Úgy látom, hétfőn már az első órán találkozunk.
- Igen? És mi az?
- Töri– grimaszoltam egyet.
- Nem szereted?
- Engem nem szeret a tanár.
- Téged? Mit csináltál?
- Már nem tudom. Szerintem semmit.
- Aha, persze – mosolygott.
Befordultunk a mora kampuszba vezető folyosón mikor érdekes látvány fogadott. Wes és Ash csókolóztak!
- Mi a? – A szám elé kaptam a kezemet, nehogy észrevegyenek minket. Azt hittem, hogy rosszul látok. Pedig nem. Felismertem Ash sötétszőke hajáról, és a pöttyös topjáról. Wes magas, izmos alakját és barna haját ezer közül is megismerném.
Jeleztem Jasonnek, hogy maradjon csöndben és elvezettem a másik folyosóra. Boldogan mosolyogtam, örültem, hogy Wes végre lépett.
- Oké, nem tudhatják, hogy láttuk őket. Biztos letagadnák. Úgyhogy egy szót se.
- Rendben – felelte.
- Hova, hova srácok? – kérdezte az egyik dampyr, aki az ajtóban őrködött. Persze, most minden kijáratot gondosan őriztek.
- Csak kimennénk egy kicsit a levegőre – feleltem.
- Aha, persze – mondta szarkasztikusan.
- Én majd figyelek rájuk! A lány testőre vagyok! – ért oda hozzánk Josh.
A testőr bólintott, így kimehettünk.
- Tudod, mire lennék kíváncsi? – kérdezte Jason – Miért hív téged Adrian, és a elvétve többiek Sissynek?
- Neked még nem is mondtam. A teljes nevem Samantha Isabelle Sabine Ivashkov. S.I.S.I. Adrian pedig kitalálta belőle a Sissyt.
- Értem. Ez nagyon jó becenév, illik rád.
- Neked mi a teljes neved?
- Jason Edward Charles Badica.
- Hm, Seth harmadik neve is Charles.
- Igen, ez régebben népszerű név volt. Adrian-nel gyakran találkozol?
- Úgy tízévente.
- Tessék? – nevetett fel.
- Tíz éve nem láttam.
- És miért nem láttad?
- A szüleim és az ő szülei összevesztek valamin. És azóta nem tarthattuk a kapcsolatot. Egészen addig, amíg a szüleim meg nem haltak. Akkor felkeresett a nagybátyám, így újra találkozhattam Adriannel. Még nem is kérdeztem. Neked van testvéred?
- Nincs. Egyedüli gyerek vagyok.
- És most a nagybátyáddal élsz?
- Igen, olyan nekem, mintha az apám lenne.
- Szeretem ezeket a bálokat, mert ilyenkor a barátaimmal lehetek, nincs tanítás. Csak, kicsit rosszul érzem magam, mert az én szüleim már nem jöhetnek el.
- Igen, ismerős érzés – felelte szomorúan. Jégkék szemeiben ugyanaz a magányosság tükröződött, mint az enyéimben. Hasonlítottunk. És akkor még nem is tudtam, hogy mennyire.
- Azért is utálom a strigákat. Elpusztítanak mindent, ami jó és értékes. Mindig is meg akartam tanulni harcolni ellenük.
- Igen? – csillant fel gyönyörű szeme – Melyik elemre szakosodtál?
- Még nem tudom – nem akartam neki mondani, hogy lélekre, mert még magam sem hittem el. Vagy nem akartam elhinni.
- Hmm, pedig már ideje lenne. Mindenesetre, ha tényleg komolyan gondolod, akkor tudok valakit, aki segíthetne neked megtanulni megvédeni magadat.
- Szuper, jó lenne, ha összehoznál vele.
- Amint ennek a bálnak vége, elkezdhetsz vele edzeni.
- És neked lenne kedved?
- Igen.
- Akkor ezt megbeszéltünk.
- Ezt figyeld, mit tanultam Westől! – mondtam, és megpróbáltam kigáncsolni. De ő egy gyakorlott mozdulattal kitért előlem. Pedig West a padlóra küldtem. Az egészből az lett, hogy elvesztettem az egyensúlyomat, és majdnem elestem, de ő elkapott. Alig pár ujjnyira volt tőlem. A szívem hevesebben kezdett el dobogni, mikor közel éreztem testét az enyémhez.
- Ezt még gyakorold – suttogta halkan.
- Oké – feleltem.
Arcomat a kezébe fogta és megcsókolt. Az előbb még az járt a fejemben, hogy milyen könnyedén leszerelt, de most a gondolataim összekuszálódtak. Kellemes bizsergés futott végig az egész testemen és forróság járt át.
Miután csókunk véget ért még beszélgettünk egy kicsit, majd visszasétáltunk a suliba. Josh halkan követett minket. Elmentünk a titkárságra elkérni Jason órarendjét. Csak egy mora nő volt a szobában, akinek most nem sok dolga lehetett. Megnéztem az órarendet:
- Úgy látom, hétfőn már az első órán találkozunk.
- Igen? És mi az?
- Töri– grimaszoltam egyet.
- Nem szereted?
- Engem nem szeret a tanár.
- Téged? Mit csináltál?
- Már nem tudom. Szerintem semmit.
- Aha, persze – mosolygott.
Befordultunk a mora kampuszba vezető folyosón mikor érdekes látvány fogadott. Wes és Ash csókolóztak!
- Mi a? – A szám elé kaptam a kezemet, nehogy észrevegyenek minket. Azt hittem, hogy rosszul látok. Pedig nem. Felismertem Ash sötétszőke hajáról, és a pöttyös topjáról. Wes magas, izmos alakját és barna haját ezer közül is megismerném.
Jeleztem Jasonnek, hogy maradjon csöndben és elvezettem a másik folyosóra. Boldogan mosolyogtam, örültem, hogy Wes végre lépett.
- Oké, nem tudhatják, hogy láttuk őket. Biztos letagadnák. Úgyhogy egy szót se.
- Rendben – felelte.
El kellett kezdenünk készülődni a az ebédre, így Jasonnel
szétváltunk. Megkértem, hogy kopogjon be Adrianhez, mert lehet, hogy tényleg
elaludt. Becky már a szobánkban volt, mikor benyitottam. Nem tudott választani
két ruha között.
- Szerinted melyik legyen? – mutatta meg nekem a sötétkék, fehér csíkos ruhát és a piros pöttyöset.
- Hm, a pöttyös jobban illik hozzád.
- Szerintem is – tette maga elé és belenézett a tükörbe. – Akkor a kéket te veszed fel.
- Tessék?
- Nagyon szuperül állna. És egyébként is egy kicsit nagy rám, úgyhogy neked adom.
- Jól néz ki. Biztos, hogy neked nem kell?
- Tuti. A tied.
- Köszönöm – mosolyogtam rá.
- Szívesen.
- Szerinted melyik legyen? – mutatta meg nekem a sötétkék, fehér csíkos ruhát és a piros pöttyöset.
- Hm, a pöttyös jobban illik hozzád.
- Szerintem is – tette maga elé és belenézett a tükörbe. – Akkor a kéket te veszed fel.
- Tessék?
- Nagyon szuperül állna. És egyébként is egy kicsit nagy rám, úgyhogy neked adom.
- Jól néz ki. Biztos, hogy neked nem kell?
- Tuti. A tied.
- Köszönöm – mosolyogtam rá.
- Szívesen.
Nyakamba akasztottam a szüleimtől kapott nyakláncot és megfésülködtem. Beckyvel egyszerre készültünk el. Josh az
ajtónk előtt várt. Megdicsérte a ruháinkat. Követtük
a tömeget, ami az ebédlő felé morajlott.
Ezúttal kihagytuk az etetőket. Az ebédlő ugyanolyan
gyönyörű, pompás, és pazar volt, mint tegnap este. Ashley, Seth, a szüleik és a
Voda család már az asztalnál ült. Foglaltak nekünk helyet. Egészen véletlenül
már Wes is ott volt. Cole utánunk jött. Az ebéd kezdete előtt öt perccel Jason
és Adrian is megérkeztek. Jasonön egy elegáns, világoskék ing volt, ami
kitűnően illett jégkék szemeihez.
- Szia! – puszilt meg – Jó ez a ruha. Csinos vagy.
- Köszönöm.
- Hahó, én is itt vagyok! – ült le a másik oldalamra Adrian vigyorogva. Rajta is egy ing volt, ami nagyon jól állt neki.
Az ebéd kellemesen telt. Az étel nagyon finom volt. Jól elbeszélgettünk, tulajdonképpen mindenről. Előkerült a politika is, hogy ki mit gondol arról, hogy a morák vállvetve harcoljanak a dampyrokkal a strigák ellen. Én támogattam az ötletet, vagy legalább is azt, hogy a morák tanulják meg megvédeni magukat. Jason büszkén hallgatott és helyeselt Egy hullámhosszon voltunk. Mindig elkaptam a pillantásokat Wes és Ash között. Szinte vibrált köztük a levegő. Csodálkoztam, hogy más nem vette észre. Csak Jason. Kitűnő megfigyelő volt.
- Szia! – puszilt meg – Jó ez a ruha. Csinos vagy.
- Köszönöm.
- Hahó, én is itt vagyok! – ült le a másik oldalamra Adrian vigyorogva. Rajta is egy ing volt, ami nagyon jól állt neki.
Az ebéd kellemesen telt. Az étel nagyon finom volt. Jól elbeszélgettünk, tulajdonképpen mindenről. Előkerült a politika is, hogy ki mit gondol arról, hogy a morák vállvetve harcoljanak a dampyrokkal a strigák ellen. Én támogattam az ötletet, vagy legalább is azt, hogy a morák tanulják meg megvédeni magukat. Jason büszkén hallgatott és helyeselt Egy hullámhosszon voltunk. Mindig elkaptam a pillantásokat Wes és Ash között. Szinte vibrált köztük a levegő. Csodálkoztam, hogy más nem vette észre. Csak Jason. Kitűnő megfigyelő volt.
Ebéd után Adriannek már csomagolnia kellett. Kikísértem a kocsijához. Szorosan magamhoz öleltem, és nem
akartam elengedni.- Megígérem Sissy, hogy ezentúl gyakrabban jövök – borzolta össze a hajamat, de tudta, hogy utálom, amikor ezt csinálja.
- Aztán tartsd is be!- Ne aggódj. Kíváncsi vagyok, érdekes életed van. A barátaid, a titokzatos fiúd, a családi titkok. És persze, hogy mire fogsz szakosodni. Mintha nem tudnánk mindketten – rám kacsintott, de én csak grimaszoltam. Utoljára még megöleltem.
- Szia, Adrian!
- Szia Sissy!
Néztem, ahogy beszáll az autóba és elhajt. Kissé szomorú lettem, mert majd csak a nyári szünetben láthatom majd újra. Előreláthatólag.
Este még hátra volt egy búcsúzás. Joshnak is mennie kellett.
Teljesítette a feladatát, vigyázott rám a szünetben. Holnaptól kezdődik az
iskola, mikor már nem lesz rá szükség. Őt is kikísértem. Nagy meglepetésére
szorosan magamhoz öleltem. kicsit csodálkozott, de viszonozta. Talán még
sohasem ölelte meg mora, akire vigyázott.- Köszönök mindent Josh. És vigyázz úgy Nathanre, ahogy rám is.
- Ne aggódj, vele ezerszer könnyebb dolgom van.
Integettem neki és ő is elment.
Ürességet éreztem, amiért Adrian a Josh is elment. Adriant
mindig is imádtam, Josht pedig megszerettem. De az élet nem állt meg. Jason is
átugrott hozzám. Seth is járt Beckynél. Ó, és természetesen Ashleynek is eszébe
jutott, hogy holnap suli és le kéne másolnia rólunk a háziját. Így hát véget
ért életem egyik legjobb szünete. Visszakaptam Adriant, megismertem Jasont, és összebarátkoztam
Joshsal. A három legmeghatározóbb férfival ekkor találkoztam (Adriannel újra).
